A tél már a vége felé jár,
búcsúzunk tőled február.
Szép volt a hónap, fehér a határ,
de a természet már a tavaszra vár.

Rügy pattan az ágon, kis nyúl didereg,
ő sem szereti már a hideget.
A tél ősz szakállal visszavonult már,
elég a fagyból, viszlát február.

Bíborszínű az ág, lemegy már a nap,
varázslatos a táj az erdő elhallgat.
Hallani a csendet, mely most oly közel,
az erdőt járva nem cserélnék senkivel.

Lassan esteledik, az erdő mesél.
Felettem bagoly suhan át, mely zsákmányt remél.
Majd neszt hallék odébb, őzcsapat vonul,
megáll a fák közt s visszanéz tanácstalanul.

Egyik legnagyobb kincsünk az erdő s a vad.
De a barátság talán a legfontosabb.
Épen ezért ebben az évben csak annyit kívánok,
vigyázzunk egymásra s legyünk jó barátok. 

Kovács Attila vadőr