“A legszebb emlékműved embertársaid szívében áll.”
(Albert Schweitzer)
Nagy Laci bácsi köztiszteletben álló, sokak által szeretett polgára volt Táborfalvának. Igazi lokálpatrióta, aki tevékenyen részt vett a település életében. Sokan cipészként ismerték, műhelye nagy beszélgetések színhelye volt.
Nagy László 1922. február 14-én született Örkényen és 2009. október 14-én, életének 88. esztendejében fejezte be földi életét, hosszú, békességben viselt betegség után.
Ha Laci bácsira gondolok, mindig egy ige jut eszembe a Bibliából: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Timóteus 1:7) Erő, szeretet, józanság volt az ő lényében és áradt azok felé, akik vele kapcsolatban voltak. Mindig volt kedves szava, érdeklődő kérdése. A táborfalvi református gyülekezet oszlopos tagja volt, ahol presbiteri tisztséget töltött be. Nemcsak a gyülekezetben vállalt fontos szerepet, nemcsak munkáját végezte és családját vezette gondos odaadással, de közéleti ember is volt, Táborfalva község 1999-ben díszpolgárává választotta. Tagja volt a népzenei együttesnek, a kertbarát körnek, a nyugdíjas klubnak.
Kedves Olvasóink!
Nagy Laci bácsival sokat beszélgettem Táborfalva történetéről, 2003-ban mondta el Laci bácsi a most közölt visszaemlékezést. Fogadják szeretettel!
Nagy László visszaemlékezése Táborfalváról >>
További családi képek a galériában láthatók >>
(A fényképeket Szabóné Nagy Annamária bocsátotta rendelkezésünkre)
Borsi Mária