Magyarország, Duna-Tisza köze, a XVIII. század közepén: Pest lakossága úgy 13 000 fő, Kecskemété (Ketskemét) alig 5 000. Örkényben (Erkény) úgy 150-en élhettek, míg Ócsán (Ótsa) közel 1300-an. A Nagy-Alföldön kiépített út ekkor még nem volt. Pusztaság, földutak, tavak és mocsarak jellemezték a tájat.  Az első katonai felmérés térképén (1782-1785) jól kivehető az Öregországút nyomvonala, amely tulajdonképpen a mai 5-ös főút elődje. Mivel az Alföldön építőanyag nem állt rendelkezésre, ezért ez az út sem volt kikövezve, így az gyakran nehezen járható, vagy teljesen járhatatlan volt. A környéken élő emberek akkoriban gyalog, lóháton vagy szekéren tudtak utazni.

A térkép a mai Táborfalva területén lakóépületet nem jelöl, csupán a homok végtelenségét látni, melyet néha megtör egy-egy tó és néhány – erdőnek nem nevezhető – facsoport. Elvétve látható néhány gémeskút, és egy kőből készült kápolna (Marter Saulen), valahol a mai Kanális út folytatásában.

A lajosmizsei vasútvonal története 1. rész írás itt olvasható >>