„A gyerek az az ember, akinek nincsenek ellenségei, csak barátai vannak, aki eredendően jó és intelligens. Tárva-nyitva áll a szíve előttünk, és csupán két dolgot kér tőlünk: gyökereket és szárnyakat.”
D.Tóth Kriszta
Sokszor elgondolkodtam már az iskolába belépve, hogy mi a feladatunk nekünk, felnőtteknek. Amikor meglátok egy mosolygós arcot az ajtóban, mindig úgy érzem, azok a nehézségek, amik kavarognak bennünk, azok elsimulnak. Ezért is gondoltuk ki iskolánkban, hogy olyan helyet kell adnunk Táborfalvának, amely összehozza és mosolyra indítja a körülötte élőket.
Amikor a vásár meghívóját személyesen átadtam, rengeteg szeretetre találtam. Az utcában élők, a civil szervezetek, a családok és ismerősök örömmel kérdezték, hogy „Megint az a jó kis vásár?”
Nagyon örülök, hogy ez a segíteni akarás egyre inkább jellemző az iskolánkba lépőkre. Fontosnak tartottuk, hogy egy közös célt indítsunk el minden évben a gyerekek segítésére, az iskola szebbítésére. Szerencsésnek tartom magam, hogy olyan emberek támogatására számíthattam, akik első szóra önzetlenül adták munkájukat, kreativitásukat, szeretetüket.
Már korán reggel indult a főzőcsapat Mankovics Mihály (felesége Hajni és Szabó Ödi) vezetésével. Érkezett hozzánk Pap Feri bácsi, Janik Zoli (Csőr) és lelkes csapata (kis Zsuzsika, Eliza). A többi üst mellett is finomságok készültek Máté Attila, Szőrös László, Tóth Péter segédletével. Amikor elérkezett a déli tizenkét óra, készen álltak az állomások is: íjászok (Nagy József és Bence), lovasok (Mód Gergőék, Arláth István), a körhintások (Mihályi Sándor és csapata, Féder Edináék), a traktoros állomás (Gazsó Gábor) és a kamionos fuvarosok (Mráz Dávidék), az ugrálóvárosok (Steingruber Csilláék). A könyvtárban Borsi Marika és Taskó Kata várta az érdeklődőket egy játékra. A lángos kisütését Antalné Marika lelkes csapata segítette. A büfében Szívós Mariann és Szlamáné Szilvi kínálta a finom portékáit. Kézműveseink (Rajszkyné Dancsó Gabika, Kufár Zsófia, Némethné Kati néni, Tóthné Erika néni) az aulában várták az érdeklődőket a kikapcsolódásra.
Természetesen, bent, az osztálystandokon is gyönyörű, kreatív termékek voltak jelen. Sajnos, itt nem tudok mindenkit külön-külön megnevezni, mert folyamatosan bővült a kínálat. Rengeteg szebbnél szebb termék volt jelen, melyet szülők, nagyszülők, lelkes gyerekek készítettek és árultak. De volt még hajfonásunk, libakészítésünk, szerencsekuckónk, ahol kollégáim várták a szépülni, kikapcsolódni vágyókat. Nagy várakozás volt a szabadulószobánk előtt is, sok család kíváncsi volt erre az állomásra is.
A jó hangulat sem maradhatott el, Anka Péter „bandája” húzta a talpalávalót lelkes csapatával.
Rengetegen megtiszteltek jelenlétükkel és támogatásukkal ezen a napon. Számomra nagy öröm volt ezekkel az emberekkel lenni ezen a délutánon. Sok mosolyt, jó érzést láttam gyerek és felnőtt arcán egyaránt. Mindenkinek az volt a véleménye, hogy jó együtt lenni és ez egy remek hely.
Szeretném még egyszer megköszönni minden kollégám nevében az önzetlen segítségnyújtást. A befolyt összeget ebben az évben is hasznosan fogjuk elkölteni.
Remélem, mindenkinek, aki megtisztelte a Csurgay Franciska Általános Iskolát ebben a pár órában, örömet tudtunk okozni és jövőre is kíváncsiak lesznek ránk.
Legyen továbbra is ez a mottónk: Gyerekekkel lenni jó! Gyerekekért tenni jó!
Szöllősi Aranka
intézményvezető helyettes