2013. júniusában a táborfalvi Csurgay Franciska Általános Iskola ballagási ünnepélyén vehette át aranydiplomáját Sevecsek Mihályné Gecser Erzsébet tanítónő, valamint gyémántdiplomáját Magi János, a táborfalvi általános iskola egykori igazgatója.
A diploma megszerzését követő 50. évben aranydiplomával, a 60. évben gyémántdiplomával ismerik el a több évtizedes pedagógiai munkát.
Tisztelettel és szeretettel köszöntjük ebből az alkalomból Sevecsek Mihálynét és Magi Jánost!
- Mit éreztél Erzsike, amikor átvetted ezt az oklevelet?
- Felemelő és megható érzés volt! A környezet is nagyon hatott rám, hiszen abban az iskolában, a ballagási ünnepélyen vehettem át a várva várt oklevelet, ahol nyugdíjazásomig tanítottam. Az jutott eszembe, hogy helyesen tettem, hogy nem futamodtam meg, amikor bántások értek a munkám során. Mindig azt gondoltam, hogy én a tanításhoz és a falumhoz hűséges maradok minden áron.
- Hogy fogadták a környezetedben ezt az elismerő oklevelet?
- Örömmel. Gratuláltak a volt kartársaim, kartársnőim, a családom, a klubtagok (három klub tagja vagyok: nyugdíjas, kertbarát, nosztalgia). Úgy érzem, hogy szeretnek Táborfalván.
- Hogy látod Erzsike a jelenlegi gyakorló pedagógusok helyzetét, mit tudnál nekik útravalóul mondani?
- Továbbra is figyelemmel kísérem a pedagógusok munkáját és körülményeit. Az elismerést sajnos nem mindig kapjuk meg a munkánkért, de nem szabad feladni, a pedagógusi pályán mindig meg kell újulni és újra és újra erőt gyűjteni. A pedagógus mindig is a nemzet napszámosa volt.
- Hogy telnek a napjaid?
- Jobban odafigyelek az egészséges életmódra (torna, jóga, meditáció), nyugodt környezetben élek, nagyon sokat olvasok. Kedvenc időtöltésem a versírás, illetve a novellaírás. Utazni és világot látni nagyon szeretek! Ha tehetem, zenét hallgatok.
- Köszönöm szépen a beszélgetést! Jó egészséget, örömteli életet kívánok!
- Mit érzett János, amikor átvette ezt az oklevelet?
- Örömet, hogy megérhettem ezt a pillanatot, ezt a kort. 79 éves vagyok. Szeretném megérni még azt az 5 évet, amikor a vasdiplomát adják. 1953-ban szereztem tanítói oklevelet, 1955-ben általános iskolai tanári és 1967-ben középiskolai tanári diplomát. Szerettem Táborfalván élni, 1975 óta tanítottam az általános iskolában.
- Hogy fogadták a környezetében ezt az elismerő oklevelet?
- Mivel a fiam is pedagógus, nagyon örült ő és a családja is. A fiam büszke arra, hogy családunkban sok pedagógus volt. Mindegyik testvérem idegen nyelv tanár volt, sajnos ők nem érhették meg ezt az elismerést. Táborfalvától elszakadtam, már negyedik éve Kecskeméten élek élettársammal.
- Hogy látja János a jelenlegi gyakorló pedagógusok helyzetét, mit tudna nekik útravalóul mondani?
- Legelőször is sajnálom őket, mert kevesebb lehetőségük van a nevelésre, úgy látom, hogy kevesebb szülői támogatásra számíthatnak, mint mi egykoron. Sajnos a szülőknek is nehezebbé vált az életük.
Bízzanak abban, hogy jó irányba változik a helyzet, hogy visszaállhat a régi rend,
fegyelem. Bennünket, pedagógusokat a gyermekszeretet vezérelt a pedagógusi pályára, reméljük, hogy a megbecsülés és elismerés újra előtérbe kerül úgy a szülők, min a társadalom részéről is. Ez a pálya hivatás, nem arról szól, hogy rengeteg pénzt keres az ember. Rossz érzésem volt, amikor megtudtam, hogy csökkent a gyereklétszám az iskolában, amikor mi tanítottunk, az akkori gyereklétszám a duplája volt a mostaninak. Ez nemcsak táborfalvi jelenség, hanem sajnos országos.
- Igyekszem hasznosan eltölteni az időt, szellemiekkel foglalkozom, rejtvényfejtés, olvasás, sakkozás, hogy a tudat ne szűküljön be. Örökké fiatalnak érzem magam, amit annak köszönhetek, hogy 41 évig a gyerekek között élhettem.
- Köszönöm szépen a beszélgetést! Jó egészséget, örömteli életet kívánok!
Borsi Mária