Lakóhelyünkön vagy a közvetlen közelében több olyan kulturális és/vagy történelmi értéket találhatunk, amelyeket érdemes számon tartani és egy rövidebb idôre tervezett kiránduláson felkeresni. Ebben a sorozatunkban egy-egy ilyen helyet ismertetünk.
Néhány kilométerre található Táborfalvától az a falu, aminek elsô írásos említése 1274-bôl való, Och néven.

Az itt íródott oklevélben IV. László  (1262. augusztus 5 - 1290. július 10.)  arra inti a sebeniciakat, hogy hagyják békén és ne zaklassák traniakat. Azonban évszázadokkal elôtte Árpád, ő elôtte pedig Kurszán kezében volt a terület.

A 11. és 12. században valószínûleg királyi birtok volt. Az egyik elmélet szerint, az ott élô, állattenyésztéssel foglalkozókról kaphatta a nevét, miszerint az “Och” a szláv ochar (juhász) szóból származtatható… Ebben az időben Och már vásártartási joggal rendelkező település volt.

A 13. században kialakultak a fontosabb alföldi kereskedelmi útvonalak - például Kôrösi, Szegedi, Kun stb. A Pest felé vezetô utak közül a Kôrösi volt az állatkereskedelem egyik fôútvonala, a Tiszántúlról. Och ezzel szerves része lett az ország kereskedôi úthálózatának. 1384-ben megkapta a heti-vásártartási jogot, amivel elindult a mezôvárossá fejlôdése.
A mezôváros az 1440-es években ismert búcsúhellyé vált. 

Az 1440-es években kezdett épülni a mai falu területén, a Hunyadi téren látható gótikus templom, aminek napjainkra már csak a tornyának a maradványa maradt fenn. A több mint 12 méter magas toronymaradvány anyaga tégla és kô.

Az 1500-as években Och mezővárosi rangra emelkedett majd a hamarosan bekövetkezett török hódoltság idején teljesen elnéptelenedett. A késôbbi századokban a település neve többször változott és gazdát cserélt. A nyelvi változások miatt az “o” hangból “v” lett. Ekkor már Vacs volt neve. A török hordák portyázása idején a lakosság nagy része Nagykőrösre és Kecskemétre menekült. A törökök ebben az időben rombolták le a gótikus templomot. A volt mezőváros neve Vacs-puszta lett.

A középkorban fejlett mezôváros volt, majd a török idôkben teljesen elpusztult. Az újbóli benépesítése a 19. században történt meg, a Coburg hercegi családnak köszönhetôen, akik lengyel és szlovák zselléreket telepítettek le - akik egymástól viszonylag távoli tanyákon éltek.Az iparosok a környékbeli településekrôl költöztek át. A vacsi uradalomban majorságokat alakítottak, ahol földmûvelés (szôlô, gyümölcs, dohány, repce, búzatermesztés) és állattenyésztés (ló, szarvasmarha, sertés, juh) folyt.

A középkori templomromon kívül érdemes megnézni a Szent Ágoston Római Katolikus templomot, amit egy szép templomkert vesz körül, jónéhány öreg fával.

Pusztavacsi Nagymajor (Nándor-major) az 1890-es években,
a kép közepén a Szent Ágoston katolikus templom

A vacsi túra alkalmával nem érdemes kihagyni a csonka-Magyarország mértani középpontjában található emléktornyot sem, amit Kerényi József építész terve alapján, 1978-ban állítottak fel. Késôbb a faszerkezete leégett, majd 2002-ben állították eredeti állapotba vissza. A torony környéke védett terület. A legújabb mérések szerint az orzág mértani közepe Hernád határában található.

A felsorolt látnivalók egymástól néhányszáz méterre találhatók, Pusztavacs pedig néhány km-re Táborfalvától, így akár egy egynapos kerékpártúrával vagy gyalogtúrával is meglátogathatók.

[stx]

Kapcsolódó oldalak:

Mégsem ott van az ország közepe, ahol eddig hittük

Túrautak, várak, látnivalók Magyarországon

Pusztavacs - A Szent Ágoston templom harangjai (videó)