- Az örkényi lőtér története. –
Az örkényi lőtérről, illetve keletkezéséről akarok én néhány szót elmondani, hogy mégis kielégítsem az én helyi hazafiságomat és dokumentáljam, hogy csak azért is van nevezetessége az én vidékemnek.
A hetvenes évek elején a belga bank tulajdona volt az örkényi uradalom és víg életet folytattak a tisztek, ha nem jött ki Pali, a híres dabasi cigány, zongorázott a jegyző, aki akkor senki más nem volt, mint Csatári Zsiga, a későbbi híres demagóg és képviselő, az élclapok állandó sünje, és tánc és vigasság volt majdnem minden este.
Azonban a belga bank eladta az uradalmat és Várady budapesti előkelő ügyvéd vette meg, aki oda is költözött nejével és kis leánykájával.
 Várady jeles ügyvéd volt, de a gazdászathoz egyáltalán nem értett; rossz esztendők is követték egymást, amelyek még silányabb termést adtak az örkényi sívó homokok, úgy, hogy az Örkényre tőkével jött Váradynak nemcsak készpénze fogyott el, de a birtokra fölvett adósság is nőttön nőtt, elannyira, hogy az ügyvéd nem bírván kilábolni bajaiból, öngyilkossá lett.
Az óriási uradalom a rengeteg adóssággal neje nyakán maradt, aki a nagy csapás után néhány hétig teljesen tanácstalanul állt a hajótörés közepette. De csak néhány hétig...
Váradyné-Csurgay Fanny, aki leánykorában Hildegarde főhercegnő kamarájánál volt alkalmazva, olyan anyagból volt alkotva, mint a Rozgonyi Ceciliák, a Bebek Zsófiák, akik harcolni képesek férjeik helyett - így vette ő is föl a nagy, nehéz harcot az élettel.
Fiatal, gyönyörü szép asszony volt, nagy, sötét szemekkel, olajszín-teint-el, melyet lehelletszerü pir árnyalt és olyan termettel, melyre ráillett volna a bibor. Olyan alak, amelyet Mária Terézia-alaknak szokás nevezni.
És ez a szép, ragyogó fiatal asszony eltemette magát a homoksivatag közepébe, maga vette kezébe ügyei vezetését, és fáradságot nem kímélve, eltökélte, hogy tisztázza Örkényt és megmenti egyetlen leánya számára atyja örökét.
Férfi összeroskadt volna ebben a munkában - és ez a páratlan energiáju, ritka asszony el nem csüggedt.
Hajnalban, még csak szürkült az ég alja, mikor már kint volt a mezőn, és éjjel, lóra pattanva, akárhányszor körüljárta dohányföldeit, övében revolverrel, feje fekete kendővel bekötve - hogy úgy tünt föl, mint a régi betyárvilág valami ideálisan szép női képviselője.
Láttam előtte öles embereket reszketni és mindig Jókai "Szerelem bolondjai" címü regényének Világossy Ilonája jutott eszembe, aki a nádasi puszta vad férficselédeit megfékezi és még föl is pofozza, ha nem engedelmeskednek másként.
Éjjelt nappallá tett Váradyné, de mégis nehezen fogyott a teher, nem volt még mindig jövedelem.
Ekkor egy zseniális eszméje támadt ennek a csodálatos gondolkozásu asszonynak és régi összeköttetései révén, audienciára ment Bécsbe Albrecht főherceghez.
Elment egyszer, kétszer, háromszor, tízszer - de el nem csüggedt, járt hatalmasoknál ajtóról ajtóra, végre egyszer örömtől sugárzó arccal jött haza és mosolyogva mondta el jó ismerőseinek, hogy most már minden rendben van.
És valóban úgy is volt.
Váradyné az Örkényi uradalom Vendel nevü részét eladta a kincstárnak, amely a posza homokot lőtérnek vette meg.
Rövid időre kijöttek a műszaki tisztek, traszirozták a gyakorlótért, a faluban is kaszárnya épült, kantin, tiszti lakások és csakhamar föllendül az egész vidék ipara és kereskedelme.
A katonaság, tisztek és legénység rendkívül sokat fogyasztottak s nem kellett már a termékeket Pestre, Kecskemétre vinni piacra, mint annakelőtte.
A lőtér létesítése aztán a vasutat vonta maga után, és a konzorcium összehozásában is nagy érdeme van Váradynénak, aki a habozók aggodalmait eloszlatta, azoknak pedig, akiknek úgyis régen kedvük volt a vasuthoz, még nagyobb kedvet csinált.
A kiváló érdemekben gazdag asszony, a páratlan anya nem élvezhette sokáig fáradsága gyümölcseit és néhány év előtt, rövid pár napi szenvedés után meghalt, megérve, hogy Örkény tisztán ment át leánya kezébe s hogy a pangó vidék nagy lépést tett a haladás, a művelődés felé.”
Forrás: RÉGI NEMES URAK, ÚRASSZONYOK; HISTÓRIÁK, LEGENDÁK, VIRTUSOS CSELEKEDETEK,
Összegyűjtötte: Vay Sándor gróf
BUDAPEST : SINGER ÉS WOLFNER KIADÁSA, 1908.
https://mek.oszk.hu/10100/10179/10179.htm#60 |
