Épült: 1923-26.

Pálóczi Horváth István (1857-1935) református földbirtokos 1914. március 1-jén jelentette be, hogy felesége emlékére fogadalmi templomot építtet a református hívek számára.

Gere Antal építõmesterrel tárgyalt a tervek és az építkezés elõkészítésérõl. Az építkezéshez szükséges pénzt a Csurgay-major és az István-major eladásával teremtette elõ. A háború kitörése azonban megakadályozta a munkálatok megkezdését, a két majorért kapott 6 millió koronát hadikölcsön vásárlására fordította.

A háború elvesztése után Pálóczi Horváth István vagyona jelentõsen csökkent, a hadikölcsönbõl nem kapott vissza semmit, de nem mondott le a templomépítésrõl. 1923. augusztus 9-én, a református gyülekezet fennállásának 20. évfordulóján bejelenti, hogy az építkezés elkezdõdik. (Az örkényi református gyülekezet Pálóczi Horváth István kezdeményezésére alakult meg 1903-ban.)

1923. augusztus 30-án Torzsa Ferenc presbiter kapavágásával megkezdõdik a földmunka, szeptember 23-án Samu Sándor kõmûves mester leteszi az alapkövet. A nagyon gyors infláció miatt az építkezést szüneteltetni kellett, végül 1926. március 15-én újraindult a munka. Május 2-án feltették a toronyra a csillagot. Május 30-án érkezett meg a Szlezák László harangöntõ mester által készített 2 harang, ami 47 és félmillió koronába került. Ezt az összeget a hívek adományozták. Az új harangok fogadására leemelték a meglévõ régi harangot, és kivitték az állomásra az új harangok köszöntésére. A templom elé beérkezõ kettõ új és egy öregharangot Mocsy Mihály esperes áldotta meg. Mészáros István lelkipásztor és Tarkó János kántortanító imája mellett, valamint az imádkozó hívek elõtt, csigasor segítségével húzatták fel a toronyba a harangokat és helyezték el õket.

Eljött a várva várt nap, a templomszentelés ünnepe. 1926. október 24-én Dr. Ravasz László püspök avatta fel a templomot, az akkor elhangzott textust ma is õrzi egy tábla az elõcsarnokban: „Ez a templom egy kõvé vált hitvallás. Boldog és nagy kezdet. Áldott alkalom, szent lépcsõ, láthatatlan pitvar ama lelki ház számára, melynek itt meg kell épülnie. Épüljetek fel lelki házzá.„ (1Péter 2:5) 

50 évi - minden új iránt érdeklõdõ és kezdeményezni kész, merész egyéniségének, magyarságszeretetének és áldozatvállalásának - munkássága után 78 éves korában, 1935. május 31-én meghalt Pálóczi Horváth István. Koporsóját a református templom alatti családi kriptába helyezték „örök nyugalomra”, amely nem tartott sokáig. 1944-ben, a II. világháborús harci események idején feltörték a kriptát, s benne két koporsót is. Ezután egy éjszaka az ott lévõ mind a hét koporsót - a templom mögötti nem túlságosan mély gödörbe - földelték el. Innen 1968. november 5-én helyezték át az egyház temetõjébe. 

Amikor Pálóczi Horváth István kivágatta a templomhoz szükséges vörösfenyõket, még nem gondolta, hogy tíz évig nem lesz rá szükség. így történt meg az a szomorú dolog, hogy a szabadban megszuvasodott faanyag került beépítésre. Közben jött a II. világháború, melynek rongálása csak fokozta a bajt (a torony belövést is kapott), így használhatatlanná, majd életveszélyessé lett a templom. A kis lélekszámú egyházközség képtelen volt önerejébõl megoldani a helyreállítást, egyedüli lehetõségnek azt találta, hogy eladta a parókia épületét és egy másik földterületet a toronytól északra, s még így is arra kényszerült, hogy lebontsa a tornyot, és megkisebbítse az épületet, eladva a felszabaduló tégla nagy részét. Némi svájci segítséggel alakult át a templom 1968-69-ben újabb formájára. A  nyugati karzat alját felfalazták, ott alakították ki a parókia három szobáját, ezzel megrövidült a belsõ tér. Az északi oldalból is elfalaztak öt métert, annyival lett kisebb a templom tere. Így alakult az egy fedél alatt lévõ templom és a parókia, valamint a teljesen újonnan épített torony 1968-69-es formájára.

A templomterem 40 éven keresztül nem volt használható állapotban, helyette az északkeleti sarokban volt egy kis imaterem berendezve gyülekezeti alkalmakra. A teljes belsõ felújítás gondolata 1989-ben fogalmazódott meg, és vált valóra a gyülekezet régi álma, s lett készen az új templombelsõ, az 1992. április 26-i felszentelésre. A templom kelet-nyugati tengelyben épült, mindkét végén tûzfalas lezárással. A vakolatlan épület csak enyhe színezõ fröcskölést kapott. A délkeleti sarkon álló díszítés nélküli torony 14 méter magas. A régi épület falai jóval alacsonyabbak lettek, és az ablakok hajdani neogótikus formájukból egyszerûsödtek a templomon és a tornyon, míg a többi a lakáshoz szükséges formában került beépítésre. A déli falon megmaradtak a megkurtított támpillérek, s egyszerû nyeregtetõ fedi az egész épületet, s erre merõlegesen a tornyot is. A belsõ 8x18 méteres terében még láthatók az egykori karzatok mellvédjei és a torony felõli csúcsíves bejárata és ennek befalazott mása. A belsõ nyugati harmadánál a déli - utca felõli - falon megmaradt az egykori diadalív pillére, itt kezdõdik az emelvény, ezen áll a délnyugati sarokban a szószék, ezzel szimmetrikusan a falra erõsített kereszt, a harmónium és az úrasztala. A sík famennyezet lakkozott hajópalló, a templomban 150 ülõhely van. Három harangja van. A 427 és 132 kg-osokat Szlezák László öntötte 1926-ban Budapesten, a 217 kg-osat pedig Egry Ferenc 1905-ben Kisgejõcön.  

2009-ben az „Örkény város településközpontjának fejlesztése” projekt keretében megújult a református templom, ekkor nyerte el mai megjelenését, ekkor alakították ki az új tornyot, melynek csillagdíszében a gyülekezet idõkapszulát helyezett el.
Az Örkényi Református Missziói Egyházközség Örkény, Hernád, Pusztavacs, Táborfalva református híveit egyesíti, önálló templommal Örkényen kívül Táborfalva rendelkezik.
A 2022. évi népszámlálás adatai szerint Örkényen 311 fõ, Hernádon 224 fõ, Pusztavacson 76 fõ, Táborfalván 206 fõ, összesen 817 fõ vallotta magát reformátusnak, ez az egyes települések lakosságának közel 6 %-a. Az Örkényi Református Missziói Egyházközség tagjainak száma 2024-ben 210 fõ.
Hosszabb ideig szolgált lelkészei: Makay Lajos 1905-08., Kálmán János 1909-21., Mészáros István 1923-30., Varga Ernõ 1931-41., Demjén István 1941- 62., Papp László 1962-69., Pap László 1969-88., Fekete László (1988-2008), Szemõk Andrea (2008-).

Borsi Mária 

További képek a galériában láthatók >>

Felhasznált irodalom:

 
- Rogosz János: Az örkényi református templom felszentelése (Mi újság Örkényen? 2010. október, 19. old.)

 - Rogosz János:70 éves az örkényi református templom (1926-1996) (Örkény: Fekete László lelkipásztor, 1996)

- Várady József: Református templomaink (Debrecen, 1987. 135-136. old.)

Kapcsolódó tartalom:

- Pálóczi Horváth István (Wikipédia)

- PML Trianon - Pálóczi Horváth István beszéde (Magyar Nemzeti Levéltár)

- Jegyzetek. Örkényben (Reformátusok Lapja, 1926.)

- Az örkényi református templom újraszentelése (Reformátusok Lapja, 1937.)

- Délibábból - valóság - Ismét Istenháza az örkényi templom (Matula Gy. Oszkár, Pest Megyei Hírlap, 1992. május)

- Örkény temploma építõjére emlékezett (Magitai M. György, Pest Megyi Krónika, 1996. július 26.)

- 100 éves az Örkényi Református Gyülekezet (Fekete László lelkipásztor, Mi újság Örkényen, 2003. szeptember)

- Az örkényi református templom felszentelése (Rogosz János, Mi újság Örkényen, 2010.)

- Örkény - A református templom harangjai - kiverselés és összehúzás (2018. júl. 26., videó)

- Örkény Református templom felújítás 2009 (Wikimedia)

- Örkény Református templom 2011-01-09 (Wikimedia)

 - Egry Ferenc harangöntõ mester Wikipédia)

- Kisgejõc Wikipédia)

- Egry harangjai - Harangöntõmûhely Kisgejõcön (Kárpátalja)