Nagy Jánosné Csinos Erzsébet 2006. óta Táborfalva község díszpolgára, 2009-ben KÓTA-díjban részesült kórusénekes és kórustitkár kategóriában.

- Olyan embernek ismertelek meg, aki az életet kihívásnak tekinti, a felmerülő problémákat pedig olyan feladatoknak, melyeket meg kell oldani. Honnan ez a hozzáállás és honnan ez a sok energia?

- Mióta élek, így élek. Úgy gondolom, hogy azt a környezetet, ahol élünk, mi magunk is formáljuk. Az urammal mindig így gondoltuk. Ha a többség így tartaná, még jobban haladnánk. Nagyon szeretem ezt a falut, nem mindegy, hogy a mi falunkról milyen kép alakul ki.


- Táborfalván születtél?

- Igen, Táborfalván születtem. Hetedik gyerek vagyok a családban. Édesapám a II. világháború előtt a honvédségnél dolgozott, majd gazdálkodó volt rövid élete végéig. A Csurgay általános iskolában  végeztem. Nagyon szerettem iskolába járni, nagyon meg akartam felelni. Jó tanítóim voltak. A szüleim szigorúan neveltek bennünket, én is igyekeztem így nevelni a gyerekeimet.


- A  zene és az ének  iránti szereteted hogy kezdődött?

- A templomi éneklésnél kezdtem és úgy látom, ott is fogom befejezni. Gyermekkoromban szerettem templomba járni, a templomban énekvezető voltam. Katolikus családban születtem, hitben nevelkedtem. A férjemé tősgyökeres református család, most férjemmel együtt a református gyülekezetbe tartozom és szeretek ott lenni. Most a református gyülekezet énekkarában énekelek.


- Hogy kapcsolódtál a népzenéhez?

- Édesapám és édesanyám szerettek énekelni, táncolni. Az általános iskolában sok jó népdalt tanultunk. Czank Gyuláné Mucs Gizella tanító néni éneket, néptáncot tanított, férje volt az iskola igazgatója. Az ének iránti szeretetet az általános iskolai és a templomi éneklés alakította ki bennem. Amikor a Budapesti Állami Közgazdasági Leányközépiskolába jártam, nagyon hiányzott az éneklés, mert ott nem volt énekoktatás.


- A középiskola befejezése után hogy alakult az életed?

- Táborfalván kezdtem dolgozni a községi tanácsnál adminisztrátorként majd pénzügyi előadóként, voltam pénztáros és könyvelő  a táborfalvi termelőszövetkezeti csoportnál, majd 28 évig a Budapestkörnyéki TÜZÉP Vállalat telepvezetője voltam, onnan mentem nyugdíjba.


- Hogy jött létre a népzenei együttes Táborfalván?

- A citerazenekar magja 1976. áprilisban jött létre, akkori keltezésű az alapító okirat. A művelődési házban próbáltak. 1978-ban Birinyi József kezdeményezésére Kiss Károly művelődési ház igazgató és az általános iskola gyermek citera csoportot szervezett. Az elsők között ott volt lányom, Mérike is, én is elmentem a próbákra. Körülbelül 25 gyerekkel indult és ebből nőtt ki a  Csutorás együttes. 1979-ben szülők is bekapcsolódtak az énekkarba, ekkor kezdtünk minősítő versenyeken részt venni. 1980-ban Tápiószecsőn a minősítő versenyen a maximum 100 ponttal jutottunk a megyei első helyre, mi képviseltük a megyét Debrecenben az országos népzenei gálán. Ez a sikersorozat folytatódott és mindig több lett a féltenivalónk. Az élvonalba kerültünk és tartani kellett a színvonalat. 1980. után az ÁFÉSZ támogatott bennünket, a megyei művelődési osztály illetve az örkényi TSZ és a közös tanács finanszírozta utazásunkat, ellátásunkat, napidíjat kaptunk.


- Mi volt a szereped a népzenei együttesben?

- Miután Birinyi József Budapestre költözött önként és teljes szívvel vállaltam a szervezőmunkát és a gazdasági feladatokat. Ma is féltem, hogy amit elértünk, el ne kallódjon. Szeretném kiemelni Birinyi József szerepét a népzenei együttes létrejöttében és fejlődésében. Birinyi József autodidakta módon kezdte, majd a Kodály-módszer szerint vezette az együttest.


- Milyen dalokkal kezdte az együttes?

- Első válogatásunk alföldi és tolnai csokor volt. Szeretném azt is elmondani, hogy voltak Táborfalván helyi zenekarok  még szüleim gyermekkorában is, én is emlékszem helyi zenészekre: Szakali Anti bácsi, Pászti Péter bácsi, Kulcsár Karcsi bácsi, Kulcsár Józsi bácsi, Benkő Pista bácsi, akik lakodalmakban, bálokban muzsikáltak.


- Hogy érintette az együttest a rendszerváltozás?

- Gazdátlanok lettünk egy kicsit. 1988-ban megalakítottuk a Táborfalvi Közművelődési és Népzenei Egyesületet, melynek székhelye a Jókai Mór Művelődési Ház. Ekkor már több tagunk oktatói engedéllyel rendelkezett. Itt szeretném elmondani, hogy 2010-ben lesz 25 éves a Csutorás Népzenei Tábor, melyet évente nyáron szervezünk.


- Hogy látod, Erzsike, milyen szerepet töltött be a falu életében a népzenei együttes?

- Kezdetben többet, mint most. Változott az élet és a körülmények azóta. Sok támogatást kaptunk, még amikor közös tanács volt, Somogyvári László az örkényi közös tanács elnöke is segített bennünket, ő is aktívan zenélt, szerette a népzenét. Az együttesnek nagy szerepe volt a közösségépítésben. Úgy látom, elszaladt az erkölcsi világ. Több szeretet kellene egymás iránt. Kevesebb időt áldozunk a családi életre, a közösségi életre, mert ez akarat kérdése is.


- Hogy látod a falu jelenlegi helyzetét?

- Nem látom annyira rossznak, főleg az emberi irigység és a durvaság, ami rossz fele visz. Valakinek kezdeményezni kell mindig, akkor lesz beszélgetőtárs és lesz munkatárs a feladatokhoz. Nekem mindig segítettek. Azt gondolom, hogy kötelességünk a legjobb tudásunk szerint a falut előbbre juttatnunk, boldogabbá tenni az itt élők életét. És felfedezni és gondozni a tehetséget! Ezért van például három éve az iskolai népdaléneklési verseny és régebb óta a Zenei Világnapon tartott hangverseny. Ezeket a lányom, Szabóné Nagy Annamária szervezi és a népzenei egyesület pályázik a kiadott díjakra.


- Hogy alakult a családi életed?

- Nagy segítséget adott a férjem és a családi háttér. A három gyerek felnevelése után az unokák nevelésében is segédkeztem. Sok boldogságot ad három gyermekem és három fogadott gyermekem: két menyem és vejem. Életem legszebb három éve volt, amikor GYES-en voltam. Küzdelmes évek után, mikor már saját otthonunk volt, otthon lehettem a gyermekemmel. Nem is értem a GYES-betegséget! Az anyának elsődleges a gyerekei élete, nincs az az idő, amely a gyerekeikre elég lenne! Gyermekeim: Nagy János a Vám-és Pénzügyőrség országos parancsnoka, Nagy Gábor gyermek szakorvos és Szabóné Nagy Annamária magyar-ének-zene szakos tanár, a Kisboróka Együttes művészeti vezetője.


- Úgy tudom, hogy a népzenei együttesen kívül más civil szervezeteknek is tagja vagy.

- Igen, a  nyugdíjas klub és a kertbarát kör tagja vagyok, rövid ideig a honvédségi nyugdíjas klub tagjai is voltunk a férjemmel. Úgy érzem, hogy lelkierőm még megvan, sajnos, fizikai erőm fogyóban van.

- A Magyar Kultúra Napja alkalmából 2010. január 22-én  a budapesti Szépművészeti Múzeumban Hiller István oktatási és kulturális miniszter és Schneider Márta kulturális szakállamtitkár Csokonai Vitéz Mihály közösségi díjat adományozott négy  nem hivatásos amatőr együttesnek, művészeti alkotó közösségnek, melyek közül az egyik kitüntetett a Táborfalvi Közművelődési és Népzenei Egyesület. Szeretnék gratulálni ehhez az elismeréshez!  Azt az értéket, melyet az együttes az elmúlt évtizedekben létrehozott, szerinted Erzsike, hogy lehetne bemutatni Táborfalva lakói, az újonnan ideköltözők, a fiatalok számára?

- Véleményem szerint a  művelődési házban lehetne kiállítást rendezni, illetve állandó gyűjteményt, archiválandó dokumentumokat elhelyezni a községi és iskolai könyvtárban, be lehetne mutatni a Birinyi család hangszergyűjteményét, díjainkat és fotókat az együttes történetéről.

- Köszönöm a beszélgetést!

Lejegyezte: Borsi Mária

Nagy Jánosné 2022. június 18-án elhunyt.

(2010 )