2020. március 16-án kezdődött az iskolai távoktatás, amely nagy kihívást jelent valamennyi résztvevőnek, pedagógusnak, tanulónak és szülőnek egyaránt. Az elmúlt időszak tapasztalatairól kérdeztem Szemere Katalin tanítónőt, aki a Csurgay Franciska Általános Iskola harmadikos osztályában tanít.

„Hirtelen indult... Szerettem ezzel foglalkozni, digitális alprogramot tanítok, ezért nem voltak ismeretlenek ezek a módszerek, de mégis úgy éreztem, fejesugrás volt a semmibe. Szerencsére, a neten kollégák, tanárok, tanítók csoportokat alakítottak, fórumok jöttek létre, Facebook csoportok születtek, -kettőnek tagja vagyok a mai napig – ötletek áradata zúdult ránk… Beléptem az összes videós alkalmazásba, letöltöttem új programokat, nagy zűr, káosz volt, a bőség zavara. Felkészületlenül érintett… Mára letisztult a kép…

Olyan alkalmazást kerestem, ahol nem kell regisztrálnia sem a szülőnek, sem a gyereknek. A célom az volt, hogy a gyerekeknek ne kelljen a Facebookot használniuk ahhoz, hogy önállóan tudjanak dolgozni. Kiválasztottam a padlet.com alkalmazást, amely olyan, mint egy digitális hirdetőtábla, virtuális faliújság. Ezt letöltés után a gyerekek közvetlenül is meg tudják nyitni. Tanítótársammal, Béres Lucával, ide tesszük ki a házi feladatokat előző nap este, hogy tudják a gyerekek és a szülők, mi lesz a következő nap programja. Böbe néni is itt osztja meg az ének órára küldött játékos feladatait.  Ide, illetve a messenger csoportunkba lehet feltölteni a kész feladatok képét. A szülők rendkívül együttműködőek, bár az elején sok probléma merült fel. Meg kellett szervezni, hogy mikor, ki ér rá, ki fog a gyerekkel tanulni. Beszálltak ebbe a nagytestvérek, apukák, de az édesanyákra iszonyú teher hárult, hisz többüknek munkaidő után kell még a gyermekkel tanulni, vagy ellenőrizni a napközbeni munkákat. Voltak technikai problémák, eszközhiány, nethiány, ami mára szinte teljesen megoldódott. Sok segítséget kaptunk. Köszönöm Szabó Mária iskolaigazgatónak és Filep Eszter fejlesztőpedagógusnak, hogy segítettek a gyerekeknek számítógéphez jutni. Köszönöm Nagy Andrásné polgármesternek és a képviselő-testületnek, hogy segítséget nyújtott az egyik családnak az internet-elérésben.

Úgy gondolom, hogy le kell csökkentenünk az anyagot, nem lehet ugyanúgy tanítani, mint személyesen, nem lehet elvárni a szülőktől, hogy átvállalják a tanítói szerepet. Nincs erre elég idejük, és képzettségük sem, természetesen. Ezért lecsökkentett anyagmennyiséggel, lépésről lépésre haladunk. Az anyag megértését diasorozat prezentációkkal próbálom segíteni. Játékos, interaktív feladatokat készítek a gyakorláshoz a Wordwall, és a Learningapps nevű oldalakon. Szerencsére, tanító társaim is szívesen alkalmazzák ezeket, a tanulóink legnagyobb örömére. Vannak gyerekek, akik ezzel a módszerrel jobban tanulnak, jobban leköti a figyelmüket. YouTube-on is készítettem már zenés videoklipet az igeragozásból. De ez iszonyatosan nagy munka, és nekem, így a nyugdíj előtt egy évvel, jóval több idő kell hozzá. Próbálkozom videós órákkal is. Találtam egy olyan alkalmazást, ahová nem kell a szülőnek regisztrálni, magyar nyelvű, és egyszerű. Ez a Jitsi.Meet. Itt tartottam videokonferenciát, megosztottam az én képernyőmet és azon mutattam, magyaráztam a feladatokat a gyerkőcöknek. Csak az a bajom vele, hogy olyan ez, mint vakon táncolni. Csinálom én a lépéseket, de nem látom, ki tart velem, vagy hogyan halad velem. Persze, a kész produktumokat látom, de mindig kétségeim vannak a módszereket, a mennyiséget, illetve a hatékonyságot illetően. Nagyon várom már, hogy újra a régi módon, személyesen taníthassak!

A jelenlegi helyzet megtanított arra, hogy mennyi lehetőség van a differenciált, személyre szabott tanulásra. Ezeket a módszereket szeretném alkalmazni a jövőben is. Azt is látom, ahogy már említettem, hogy a jelenlegi körülmények között nem lehet annyi tananyagot megtanítani, amennyire szükség volna, viszont a készségfejlesztésben talán nem lesz probléma. Az osztályozást nem szeretem, mert leginkább a szorgalom számít most, nem lehet a hagyományos módon értékelni. Mindenképpen pozitív dolognak tartom, hogy közelebb került egymáshoz szülő, gyerek és pedagógus, segítjük egymást, jobban látjuk egymás nehézségeit. 
 A pedagógustól kreativitást, a gyerekektől önállóságot, a szülőktől önfeláldozást kíván az otthontanulás.”

Szülői szemmel...
Molnárné Ujj Márti háromgyermekes édesanya: Máté második osztályos, Gergő ötödik osztályos a Csurgay Franciska Általános Iskolában, Dávid kilencedikes szakközépiskolás Kecskeméten. Márti dolgozik, így munka mellett kell megoldani az otthoni tanulást.
„Szerencsés vagyok, mert férjem itthon volt, a munkahelyén szabadságolták őket, így sokat segített a gyerekeknek. Először megijedtünk, most mi lesz, de aztán belerázódtunk!

Gergővel és Dáviddal nem kell tanulni, önállóan tudnak dolgozni. Máténak segítek többet, elküldöm a megoldott házi feladatokat. Reggel 8 órakor leülnek a gép elé, megkapják a feladatokat, a megoldásokat lefényképezzük és messengeren vagy e-mailben elküldjük a tanító néniknek, a tanár néniknek. A kicsiknek délután két óráig kell beküldeniük a megoldott feladatokat. Minden segítséget megkapunk a pedagógusoktól, nagyon türelmesek és rugalmasak, mindent meg tudunk beszélni. Van Facebook csoportunk, így közvetlen kapcsolatban vagyunk a pedagógusokkal és a szülőkkel is.

Bizonyos tantárgyakhoz videót készítek, és azt küldöm el, ilyen az ének vagy az olvasásfelmérés. Testnevelésből a tanító néni megmondja a feladatot, például 10 perc futás vagy friss levegőn mozgás és azt teljesítjük. A nagyobbaknál kapunk videót tornagyakorlatokról, ezeket kell teljesíteniük.

YouTube-on videó-tanárok segítik a tanulást, ők magyarázzák el az új anyagot, ilyen volt például a tizedes törtek, ha valamit nem értünk, a szaktanárhoz tudunk fordulni. Le a kalappal a tanárok előtt, minden segítséget megkapunk!

Dávidnak egész délelőtt folyamatosan órarend szerinti órái vannak, olyan, mintha az osztályteremben lennének, tulajdonképpen videokonferencia. Volt olyan, hogy az osztálytársak közül nem mindenki kapcsolódott be, azoknak igazolatlan órának számít.
Szülőként nagyon sok türelem kell, nagyon fontos a logisztika! Szigorú napirendet kell tartanunk.
A gyerekeknek hiányoznak a barátaik, az iskolai közösség, a tanító nénik, a tanáraik. Igazi hősöknek gondolom őket, állandóan itthon vannak, betartják a szabályokat, segítik egymást. Nagyon büszke vagyok rájuk!
Várjuk, hogy vége legyen és újra minden a rendes kerékvágásba kerüljön!”
2020. április 28. 

Lejegyezte: Borsi Mária