30 éves a sportcsarnokunk, ebből közel 25 évet dolgoztam itt, kezdetben sportcsarnok vezetőként, majd szabadidő szervezőként. A Táborfalvai Mozaik szerkesztői arra kértek, írjak ezekről az évekről, milyen élet zajlott itt. Pezsgő, mondhatom, de nem tudom időrendben felsorolni az eseményeket.

 
Visszaemlékezve: 

Gyerekkoromban a testnevelés órák a folyosókon zajlottak az iskola épületében. A szekrényugráshoz a tanári szoba elől kellett nekifutni, a talajgyakorlatot a zsibongóban az oszlop mögött mutattuk be és a gerenda mindig az ablak előtt állt. Olyan jó volt!
De végre, megvalósulhatott egy álom ebben a kis faluban! 1992-ben átadták a sportcsarnokot és ezek a szerek méltó helyükre kerültek. A csarnok a WC-k folyosóján keresztül az épületből is megközelíthető volt (7-8-as terem mögött), de az udvarról is volt bejárata. A dabasi járás, és így a környék egyetlen, majdnem szabályos méretű (18x40 m) csarnoka készült el. Irigykedtek is rá.  

Mi birtokba vettük. Délelőtt a testnevelés óráké volt a szerep, a lyukas órák idején sokszor az óvodásoknak tartottak testnevelés foglalkozásokat, délutánonként jöhetett, aki mozogni akart, még a tantestületnek is tartottam aerobikot és röplabdát.

Később ebből nőtte ki magát a falvi röplabda csapat, akik évtizedeken át heti 2 alkalommal (kedd és csütörtök) ütötték labdát a csarnokban. Sokszor megmérkőztünk a „honvédségi” csapattal is. Sárossy Almásy Pista bácsi segítségével rendszeresen március 15-én röplabda bajnokságot szerveztünk: „hazai”, honvédségi, Almássyak és Dabas csapataival. Két pályát is felállítottunk ilyenkor (köszönet a segítőknek). Itt kell megemlítenem, hogy az elválasztó, zöld függönyt igen sokszor javíttattam a honvédség varrodájában. Utólag is köszönet érte nekik. Ha már a segítségről szólok, akkor itt kell szólnom Horváth Feriről és barátairól is, akik nagyon sokszor akrobata mutatványként (8 m magasban) cseréltek izzókat a teremben.  

Közben, szintén keddi és csütörtöki napokon a helyi „öregfiúk” jártak be focizni. Volt, hogy 3 csapatnyian, de volt, hogy úgy kellett telefonálni, hogy jöjjön már még valaki. Kisegítésükre Örkényből és később Felsőlajosról jártak át. A téli, alapozó időszakban a falvi KSK foci korosztályai is itt készültek a szezonra. Kint futottak, majd jöttek be a terembe. 

Közben az iskola tanulói különböző délutáni szakkörökön vehettek részt a csarnokban. Barátnőm, Jarábik Tünde sok éven át tartott a gyerekeknek balett órákat, ahol az évet záróvizsgával ünnepeltük meg, melynek sok vendége volt. Később társastáncra is járhattak (egy fiú - egy lány) a gyerekek, ezek a foglalkozások szombat délelőtt voltak. Ők adták az iskolai bálok (Szülők Bálja), az iskolai ünnepek fő műsorait, de a helyi Vadásztársaság vagy éppen a Sportkör báljain is felléptek. De itt készült fel az SZMK és a tantestület tagjaiból álló tánccsoport is a báli fellépéseikre. Később a Cziffra György Művészeti Iskola kihelyezett tagozataként tánccsoportok alakultak, több korosztályban. Év végi vizsgájuk felért egy gálaműsorral.

Kerékgyártó Marika szertornára, gerenda gyakorlatokra tanította a lányokat. Ecsedi Laci és Tóth Berci a labdarúgást és terematlétikát szerettette meg a gyerekekkel. Itt rendeztünk terematlétika bajnokságot is a környező iskolák részvételével. Ócsa volt a nagy rivális, de többször mi nyertünk. 

Itt kell megemlíteni, hogy a falunk egyetlen olimpikonja, Boros Laci is itt ugrott először magasat, testnevelés órán. Mily szerencse, hogy a kollégák felismerték tehetségét!

De, ha már olimpikonok, akkor itt említem meg, hogy a 2008-as paralimpiára Prohászka Csaba kerekesszékes teniszező is itt edzett, itt készült fel edzőjével. Ha már tenisz, akkor Gondos Imre teniszoktató éveken át tanította itt a gyerekeket. Tenisz házi tornákat szerveztünk nekik.

2000-ben megalakult a Táborfalva Honvéd Judo SE, akik rendszeresen a csarnokban edzettek – Polyák Feri és Mészáros Ágota irányításával - sok gyerekkel, készülve a mérkőzésekre. Ők is szép sikereket értek el.

2002-ben átépítették az iskolát, elbontásra került a Forfa épülete és a csarnok régi bejárata megszűnt. Az iskolából vagy a hátsó udvar felől lehet megközelíteni.
Van a csarnokban az emeleten két terem. Az egyikben  „konditerem” volt, két egyszerű géppel, pár súllyal, mégis sokan jártak ide esténként. A másikban egy ping-pong asztalt állítottunk fel, ahova rendszeresen jártak ütögetni. Ügyességüket a bajnokságokon bizonyíthatták. Ezekbe a termekbe később iskolai osztályok kerültek, olyan magas volt a tanulói létszám, hogy szükség volt rá. Nehéz volt itt órát tartani a „munkazaj” miatt.

Pünkösdkor több ízben is „Pünkösdi királyt” választottunk a csarnokban.

Harmincz Misi bácsi meghonosította a kézilabdát. Több korcsoportban: serdülő, ifi és felnőtt női csapatokkal nevezett a bajnokságokban. Persze, ezt megelőzte a komoly felkészülés, fizikai munka, edzés (hátamon cipelve Szekeresné Zsuzsival futottam a teremben és persze, társaim ugyanígy), mely munkában Kresákné Ica is részt vett. Az eredmények évek alatt szépen beértek: Megye I. majd Megye II. és a végén a Szupercsoportot is megnyerve feljutottunk az NB II-be. A terem nem volt alkalmas mérete miatt - a szabályok szerint – a mérkőzésekre, így egy sikerszéria megszakadt. A lányok Inárcs, Örkény és a végén Dabas csapatait erősítették még éveken át (Daragó Dia, Staskó Juli, Madarász Martina, Kresák Ildikó, a Bujdosó-lányok, Márti és Eszter) vagy elkerültek a Fradihoz, Csák Erzsi, Karlik Barbara.

Kézilabda csapat, 1999. április

A terem egyszer igazi báli ruhába is öltözött. Az Off Roadosok szerveztek itt bált. Volt itt Tóth Rozália festőművész képkiállítása, melyet Bessenyei Ferenc nyitott meg. De Sárossy Almásy István festett itt - 6 x 8 m-es - képet a felső terem egyikében.

A környék legnagyobb téli teremlabdarúgó tornáját szerveztem itt éveken át. A legnagyobb tornánk 18 csapatos volt. Falvának egy csapatot sikerült - néha nehezen - kiállítani, volt még örkényi, pusztavacsi, hernádi csapat és a többi 14 Dabasról érkezett. Novembertől március 8-ig minden szombat délután zajlottak a fordulók.

De 1995 telén – ekkor a Bajnokok Ligájában is szerepeltek- vendégül láttuk egy barátságos mérkőzésre az akkori Ferencváros focicsapatát, melyben Lisztes, Nyilas, Zavadszky és Czéh László - aki gimnáziumi osztálytársam volt - is játszott a falvi öregfiúkkal.

Voltak itt aerobik órák, jóga foglalkozások, gerinctorna, számos hölgy járt zumbára vagy éppen TRX-en erősítettek.
 

Közben ízületet kímélő új borítást kapott a talaj, a nyílászárókat is kicserélték. Ráfért már a felújítás. 

Az iskola és vele a csarnok is 2012-ben állami fenntartásba került. A Dabasi majd a Monori Tankerület irányítása alá tartozik.

Urbánné Revák Anikó

A sportcsarnok életéből néhány kép a galériában látható >>