Beszélgetés Vigh Istvánné Kovács Ágnes tanítónővel

Ágit akkor ismertem meg, amikor fiam első osztályos lett a táborfalvi általános iskolában. Ennek már több évtizede… Az idő repül…  és Ági idén áprilisban nyugdíjba vonul.

- Hogy telt el ez a 40 év, amit a tanítói pályán töltöttél? 

- Utólag visszatekintve nagyon gyorsan telt el ez a 40 év, persze a mindennapokban ez mégis lassúnak tűnt. Mindig akadtak feladatok, kihívások. Úgy gondolom, hogy tartalmas volt ez az időszak, örülök, hogy sok kisgyermeket megtanítottam olvasni, számolni, felkelteni érdeklődésüket, megszerettetni velük a tanulást. Sokaknak tudtam segíteni, ha elakadtak, vagy nehezebben ment az ismeretek elsajátítása. A tanítás mellett fontosnak tartottam és tartom a közösségek építését és az emberi kapcsolatokat. Szívesen emlékszem vissza a sok kirándulásra, programra, előadások felkészítéseire, a jó hangulatú szakkörökre. Jól éreztem magam a kollégák körében, fiatal pályakezdőként sokat tanultam a nálam idősebbektől, később pedig én is segítettem, mentoráltam a fiatalabbak munkáját. Nem bántam meg, hogy ezt a hivatást választottam. 

- Úgy tapasztalom, hogy módszerek jönnek-mennek az oktatásban, de ami állandó és valójában meghatározó, az a pedagógus személyisége. Saját tapasztalatunkból azt mondhatom el, hogy differenciáltan, a gyerekek egyéniségét, adottságait figyelembe véve foglalkoztál a Rád bízott tanulókkal.  

- Igen, a 40 év alatt többféle módszerrel ismerkedtem meg és használtam munkám során. Módszereimet személyre szabottan választottam meg, sok továbbképzésen vettem részt. 

- Milyen szakmai utat jártál be? 

- 1983-ban szereztem tanítói diplomát nappali tagozaton a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán, rajz szakkollégiummal. A tanítási gyakorlataimat - és a záró tanítási vizsgámat a Táborfalvi Általános Iskolában végeztem, köszönöm az akkor itt tanító kollégáknak a sok segítséget. Ebben az iskolában kezdtem el tanítani és itt töltöttem el a 40 év szolgálati időt. Voltam osztálytanító, napközis nevelő, fejlesztő pedagógus, vezettem szakköröket, az örkényi zeneiskola kihelyezett tagozatán alapképzésben tanítottam rajzot és kézműves foglalkozást. Fontosnak tartottam a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek felzárkóztatását, ezért elvégeztem a nyelv- és beszédfejlesztő képzést a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán. Jó érzéssel töltött el, ha a kudarcot örömmé, a félelmet magabiztossággá sikerült változtatnom, sok gyerek tudta leküzdeni hátrányát és beilleszkedni társai közé. 

- Számomra mindig érdekes kérdés, hogy változtak-e az évek során a szülők és a gyerekek? Változott-e az értékrend, az érdeklődés? Mi motiválja a gyerekeket? Szeretnek tanulni? 

- Ahogy a világ változik, felgyorsul, az emberek is vele együtt változnak. Nekünk, pedagógusoknak fel kell venni a ritmust,  állandóan fejlődni kell, képezni magunkat. A legnagyobb változást az internet elterjedése hozta, ennek sok pozitív oldala, lehetősége van, de sajnos, tapasztalatom szerint árnyoldala is.  Az emberi kapcsolatok felszínesek lettek, sok a magába forduló felnőtt és gyerek. Feladatomnak tartottam, hogy egészséges egyensúly legyen a számítógép, okos telefon és a gyerekek között. A kisgyereknek legfontosabb tevékenysége a közös játék, amiben ki tud teljesedni, érzelmekre, emberi kapcsolatokra, ismeretekre tesz szert. A tanulók egy része motivált és érdeklődő, ebben nagy szerepe van a szülői háttérnek is. 

- Mit szeretnél átadni a következő pedagógus nemzedéknek és a szülőknek? Mire figyeljenek?  

- Ez a pálya egy hivatás, feladatunk, hogy a világra nyitott, felelősségteljes, sikeres embereket neveljünk, oktassunk a ránk bízott gyerekekből. Ehhez fontos olyan légkört, környezetet teremteni, amelyben megnyílnak, biztonságban érzik magukat. Legfontosabb, hogy szeressék és tiszteljék a gyerekeket. 

- Milyen terveid vannak a nyugdíjas évekre? 

Szeretném, ha a felgyorsult világ lelassulna körülöttem. Minél több időt tölteni az unokáimmal, családommal, barátaimmal. Elolvasni azokat a könyveket, amire eddig nem volt időm, kirándulni, világot látni, kertészkedni, virágokat gondozni. 

- Köszönöm szépen a beszélgetést!

Köszönöm, hogy a Tanító Nénink voltál! Fiam mindig örömmel ment iskolába! Szép, tartalmas nyugdíjas éveket kívánok! 

Borsi Mária