A táborfalvi katolikusok ugyanúgy, mint a község, nem tekintenek évszázados múltra vissza, de ez az alig több mint fél évszázad viharos történelmi időben telt el.

A háború előtt és után, kb. 1948-ig Örkénytábor katolikus egyházközsége Örkény filiájaként (testvérközösség) működött.

A negyvenes évek végén kapott a község önálló lelkipásztort, Sallai István atya személyében. Abban az időben ő lovas kocsival járt misézni három helyre is a községben. Volt egy kápolna a László Nándor-féle Telepen, mely egy nagy lakás nagyobbik szobájában kapott helyet, egy másik a Csurgay iskola egyik tantermében (a jelenlegi Tarcsay úti lakótelep mögött) és még egy a Táborban.

Örkénytábori templom az 1940-es években...

... és 2023-ban

A Csurgay-majori volt az első katolikus kápolna, amit Csurgay Franciska építtetett, megelőzve az örkényi templom elkészültét. Ez a kápolna az ötvenes évek elejétől már csak tanteremként működött, majd az orosz lakótelep felépülése után, a hetvenes évektől „Natasa bár” néven kocsmát működtetett benne az orosz parancsnokság.

Sallai atya az ötvenes évek elején Sári községbe került plébánosnak. Ezután került Táborfalvára Pap Illés atya, egy fiatal, törékeny pap, aki a legsötétebb rákosista téboly idején szolgálta teljes odaadással a táborfalvi híveket. Ide érkezésekor született döntés a falu központi részén építendő Istenháza létesítéséről. Ezt indokolta az akkori soknak mondható hívőlétszám és a hét közben iskolaként működő Csurgay kápolna helyzetének rendezetlensége, valamint a László-féle imaterem szűk befogadóképessége. A templom építésének megkezdésére az 1953-as Nagy Imre-féle konszolidáció adott lehetőséget. Az építéssel járó összes szervezőmunkát a legyengült egészségi állapotú fiatal atya vállalta fel – az építőanyagok vasúti kirakodásától, a lovas kocsikkal való helyszínre szállításig – a falu és elsősorban tanyasi vallásos lakosaival. 

Az építési munkálatok irányítását egy vezető kőműves (valószínűleg Kucsera György, örkényi építési vállalkozó) és egy ács vezette le. A fizikai munkát a falu katolikus lakossága végezte el. Ez a rengeteg feladat a fiatal atya amúgy is meggyöngült egészségét még jobban aláásta. 1954 húsvétja után a pap 33 éves korában visszaadta lelkét teremtőjének. Helyére a Váci Egyházmegye egy még fiatalabb, 1952-ben felszentelt plébános atyát nevezett ki Klinger Vilmos személyében. A kápolna építésének irányítását, szervezését ő vette át. A felszentelésre 1955 második szombatján került sor, Mária Magyarok Nagyasszonya tiszteletére bérmálással egybekötve. Ekkor volt Táborfalva történelmében a legnagyobb létszámú bérmálkozó. 

A kápolna mellett lévő jelenlegi hitoktatói szoba és a hozzátartozó kis helyiségek szolgáltak a mindenkori lelkipásztor lakhelyéül. Vasárnaponként továbbra is három helyen volt szentmise, a László-féle házban, az új kápolnában és a tábori templomban.  

A hatvanas évek második felében Klinger atyát áthelyezték, helyére egy energikus, a fiatalokat teljesen maga köré gyűjtő atya került, Barotai Endre személyében. Az akkori hatalom ezt a tevékenységet erősen kifogásolta és a hetvenes évek elején elhelyezték.
Utána rövidebb ideig két plébános atya teljesített Táborfalván szolgálatot: Törzsök Dezső, majd Katona Zoltán. 

A tábori templom hívei – érthető okokból (a szovjet és magyar katonák közelsége miatt) – lassan elmaradoztak. A templomot a hetvenes évek elején garázda elemek többször meggyalázták. (Ők az Úr színe előtt már számot adtak tetteikről.)
A templom állagmegóvása már nem volt biztosítható, így a hetvenes évek vége felé a tábori templom bezárásra került.
Katona Zoltán plébános atya áthelyezése után a táborfalvi egyházközség visszakerült Örkényhez. 1975. óta Dr. Szikora Ferenc plébános úr látja el a lelkipásztori teendőket.
A felszentelt tábori templomot a honvédség sportcsarnokká alakította. 

Kucsera József 

(Megjelent: Kápolna: A Táborfalvi Katolikus Egyházközség lapja, 2006. február-március számában, 2. oldal)

Kapcsolódó oldal:

- Ahol apáink imádkoztak - galéria >>

- Elkészült a templom, amelyben oltár és úrasztal is van (Népújság, 1944. január 17., 4. oldal)