Dr. Bölöni István fogszakorvosunk 2023-ban vette át aranydiplomáját a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Fogorvosi Karán, ahol 50 évvel ezelőtt szerzett diplomát.  

- A Táborfalvi Mozaik Szerkesztőbizottsága nevében szeretettel gratulálunk és köszönjük Doktor Úr eddigi munkáját! Milyen érzés volt újra az egykori egyetem falai között lenni, találkozni régi ismerősökkel, egyetemi hallgatótársakkal? Milyen érzés volt az aranydiploma átvétele? 

- A találkozás feltétlenül örömmel tölti el az embert és feltétlenül egy kis nosztalgiával, hogy milyenek voltak a fiatalkori évek az egyetemen, és nagy szomorúsággal, amikor számba vesszük a hiányzó, az örökre eltávozott kollégákat. Ami az aranydiploma átvételét illeti, tulajdonképpen felemás érzésekkel tölti el az embert ez is, mert eszembe jut az 50 évvel ezelőtti diploma, amikor tele voltam tervekkel, ambíciókkal, reményekkel és nagyon erősnek éreztem magam és bíztam benne, hogy mindezeket meg is valósítom. Feltétlenül hálát adok a Jóistennek, hogy megengedte megérnem ezt az életkort, a 74 évet, ami feljogosít egy ilyen diploma átvételére. 

- Mióta él Doktor Úr Magyarországon, illetve mióta dolgozik fogorvosként Táborfalván? 

- 1989 októberében telepedtünk át legálisan Magyarországra, én is egy migráns vagyok, ami azt jelenti, hogy a magyar kormány jóváhagyásával telepedtünk le Magyarországon. Tatabányán dolgoztunk mindketten, feleségemmel, dr. Balogh Rékával. 1990. február 1-jével felbontottuk a munkaszerződésünket, hál’Istennek, sikerült minket idecsábítani! Zsadányi Lászlóné, Hernád akkori polgármestere hívott bennünket, feleségem kezébe nyomta egy vadonatúj ötszobás családi ház kulcsát, ahol azóta élünk a családommal. Feleségem, azóta is Hernádon praktizál. 1990. május 1-jével néhai Laczkó János, egykori polgármester szerzett egy fogorvosi praxist Táborfalvának és engem kért fel a fogorvosi állás betöltésére, amit azóta gyakorolok, remélem, a pácienseim megelégedésére. Így lettem az első főállású fogorvos Táborfalván.  

- Visszatekintve hogy látja szakmai életútját, sikerült-e megvalósítani álmait?  

- Ami a szakmai életutamat illeti, a magam részéről úgy érzem, hogy sikerült megvalósítani álmaim egy részét. Valószínűleg megvalósítottam olyat is, amiről nem is álmodtam. Alapelvem mindig az volt, hogy úgy tudok a legkönnyebben megszabadulni a pácienstől, ha ő is elégedett. Az orvosi munkában talán ez a legfontosabb, hogy a páciens mindig elégedetten és lehetőleg meggyógyítva (nem örökre, mert az lehetetlen) távozzon a rendelőből. 

Dr. Bölöni István évfolyamtársaival 1973-ban a diploma átvételekor

(balról a második dr. Bölöni István)

- Az állandó megújulás valószínűleg előfeltétele a színvonalas fogászati ellátásnak. Hogy változott a szakma?  

- Be kell vallanom, hogy az egyetem évei alatt (nálunk hat év volt a képzési idő) olyan alapos, mélyreható elméleti és gyakorlati képzést kaptunk - amit én igyekeztem maximálisan elsajátítani-, hogy könnyű volt nekem a szakmát gyakorolni. Gond nélkül lépést tudtam tartani az új anyagokkal, technológiákkal. Sokkal könnyebb ma egy jó, szép, esztétikus koronát készíteni, mint ezelőtt 50 évvel. Mivel ez egy gyakorlati szakma, ezekre a változásokra elsősorban a magam munkájának a könnyebbé tételéből adódóan igyekeztem mindig nagyon odafigyelni. Ami szakmai dolgot én tudok, azt fejből tudom, nem az internetről. Apropó, internet! Életkoromból és elfoglaltságomból adódóan erre sajnos, nincs időm. Annyit én is elképzelek, hogy hihetetlen tartalékok vannak az informatikában, de ezeket is meg kell tanulni alkalmazni, és lehetőleg helyesen alkalmazni, jó célok érdekében, a könnyebb élet érdekében, az eljövendő korosztályok érdekében… Mert őseink vasból készítették a kardot is, a sarlót is

- Milyen változások vannak a páciensek fogászati állapotában? Milyen változásokra lenne szükség? 

- Az én véleményem szerint a páciensek fogászati állapotában az égvilágon semmi különbség nincsen az 50 évvel ezelőttihez képest. Az biztos, hogy a fogászati munka – a tudomány mai állása szerint -, befejezhetetlen. Szerintem belátható időn belül olyan, hogy nem lesz szükség fogászati beavatkozásra, nem lesz. Az egészségnevelés egyik fontos része a fogászati tevékenységnek, de ez édeskevés a boldogsághoz. Attól, hogy valaki rendszeresen eljár szűrésre, még nagyon könnyen előfordul, hogy 45 éves korában teljesen edentálttá (fogatlanná) válik. A fogazat egészséges állapota és annak megtartása sokkal komplikáltabb, bonyolultabb probléma, amelynek megoldásán dolgoznak a fogorvosok, és sose lesz vége ennek a munkának. Mondok egy érdekes adatot: 1972-ben nekünk azt tanították az egyetemen, hogy a Földön évente a betett amalgám tömések súlya 6 ezer tonna. Hogy ez igaz vagy nem igaz, én nem tudom, de ezt tanították. 

- Mit jelent Táborfalva Doktor Úr számára? 

- Hogy mit jelent Táborfalva számomra? 1970 júliusában a harmadévet végeztem és Kecskeméten dolgozó sebész főorvos unokabátyám felajánlotta, látogassam meg Magyarországot. Kétnapi kecskeméti tartózkodás után Budapesten tíz napra szobát foglalt nekem, a kezembe nyomott 800 Ft-ot és felültetett a vonatra, hogy szálljak le az első állomáson - ez volt Lajosmizse -, majd üljek át egy másikra, ami elvisz Budapestre. Ez így is történt. Majd ennek a vonatnak az ablakában könyökölve néztem a tájat és azon gondolkoztam, hogy a Jóisten szerelmére lehet ezen a lapos tájon élni, ahol semmi sincs a végtelenen kívül. És így átutaztam Felsőlajos, Táborfalva, Hernád, Dabas, stb., stb.… állomásokon. Mit ad Isten? A harmincharmadik évet élem ezen a tájon, amelyikről valamikor azt képzeltem, hogy nem lehet itt élni. Táborfalván jól lehet élni, dolgozni kell, az embereket el kell fogadni olyannak, amilyenek. Próbálok példát mutatni a munkámmal és annak eredményével. Végül is, magyarországi életemmel elégedett vagyok, de nem tudom elfelejteni az Erdélyben töltött éveket. Valószínű, nem is fogom. 

- Mi az, amit Doktor Úr fontosnak tart, hogy átadjon a kollégáknak és a pácienseknek? 

- Szakmailag a pácienseket nap mint nap nevelem és egyre keményebben nevelem (nem könnyű valakinek a szemébe mondani, hogy koszosak a fogaid). Nagyon jó lenne találni valakit, aki átvenné, megvenné a táborfalvi praxist és egy-két éven keresztül szakmailag, emberileg jó tanácsokkal ellátni – ne adj’Isten, besegítve a munkába. 

- Milyen tervei vannak? 

- Édesapám szavaival élve, ha a Jóisten is úgy akarja, szeretnék még dolgozni, szívem szerint addig, amíg meg nem halok. 

- További jó munkát, jó egészséget kívánok Doktor Úrnak! Köszönöm, hogy több évtizeden át, a mai napig ellátja a táborfalvi pácienseket, mint Táborfalva első fogorvosa! Köszönöm szépen a beszélgetést!  

Borsi Mária

Továbbiképek a galériában láthatók >>

Kapcsolódó tartalom:

- Dr. Bölöni István önéletrajza