- Szeretném megkérdezni, miért választotta Kati a pedagógus pályát?

- Visszamenőleg nagyapám és szüleim pedagógusok voltak. Az ő példájuk, pedagógiai elhivatottságuk állt előttem és már kisgyermekkoromban is játékosan tanítottam a húgomat   írni, olvasni. Eredetileg alsó tagozatos tanító néni szerettem volna lenni, de a Nagykőrösi Tanítóképző, ahova jelentkeztem, éppen megszűnt, így kerültem az általános gimnáziumba és innen pedig a szegedi József Attila Tanárképző Főiskolára, matematika-fizika szakra, itt szereztem diplomát. Nemrég volt a 48. évfolyam találkozónk.

- Hol kezdte a tanári munkát Kati?

- Táborfalván kezdtem tanítani és innen is mentem nyugdíjba. Érdekes szituáció volt, mert édesapám, Csűrös Miklós volt az igazgató és úgy éreztem, minden erőmet bele kell adnom a tanításba és nevelésbe. Úgy érzem, hogy ez a kettő összetartozik. Most, az évfolyam találkozón a többieknek is ugyanez volt a véleményük. Nem értünk azzal egyet, hogy az iskola feladata csak az oktatás.

- Csűrös Miklós igazgató úrról és feleségéről, Jolánka néniről sokan emlékeznek meg szeretettel. Hogy kerültek ők ide Táborfalvára és milyen tevékenységet folytattak?

- Apai nagymamámnak volt része a Vogt-kastélyban. A Vogt-kastély nagyanyám nagyapjáé volt, aki borkereskedőként a kastély környékén lévő nagy szőlőültetvényekből kisvasúton, csillékkel hordatta be a termést a pincéhez. A pince talán ma is megvan valamennyire, akkoriban nagyon korszerű, Európa-szintű pincének számított. A kastély gyönyörű volt. Édesapám a II. világháború végén a fogságból idejött nagymamámhoz és édesanyám a négy gyerekkel is idejött Oroszhegyről. Oroszhegy Kolozsvár közelében van. 1946 óta élünk Táborfalván, szüleim itt kezdték a tanítást még a Pálóczi Horváth-telepi iskolában, az iskola melletti szolgálati lakásban laktak. Nagyon szerettek ott élni, összevont osztályokban folyt a tanítás, igazi közösségben éltünk. Amikor tanítani kezdtem, a tantestületben is ezt a közösséget tapasztaltam meg. 1964-ben férjhez mentem, férjem Szikora János szintén pedagógus volt, alsó tagozaton tanított, később felső tagozaton éneket oktatott. Táborfalvi születésű volt, lokálpatrióta. Sportkör elnök, könyvtáros volt, szerette Táborfalvát, sokat tett fejlődéséért. Férjemet korán elvesztettük, 1988-ban halt meg.

- Mindabból, amit elmondott eddig Kati, úgy látszik nekem, hogy akkoriban a falu is valódi közösségként működött. Mi volt a szerepük ebben a pedagógusoknak?

- Mi úgy éreztük, hogy a gyerekek nevelése a szülőkkel való kapcsolattartással együtt végezhető és ha már a pedagógusok a szülőkkel tartják a kapcsolatot, akkor a falu már közösséggé kovácsolódik. Valamennyien arra törekedtünk, hogy a gyerekeket neveljük, hogy helyüket meg tudják állni az életben. Annak idején egész estét betöltő mesejátékot tanítottunk meg a gyerekekkel, mindenki szívét-lelkét beleadta, kosztümös, zenés darab volt. Az óvodai pedagógusok és a szülők is segítettek.

- Mit tartott Kati legfontosabbnak a tanári munkában?

- Elsősorban azt, hogy a tantárgyat megszerettessem a gyerekekkel és a gyerekek nevelését. Úgy gondolom, hogy ha a tanár belép az osztályba, akkor csak pedagógus (a szó legszorosabb értelmében), ahol a pedagógus személyisége a munkaeszköze, nagyon fontos külső megjelenése, magatartása is. Hitelesnek kell lennie a gyerekek számára, hogy ne csak szakmailag, hanem emberileg is feleljen meg.

- Milyen problémákat lát ma az oktatásban Kati, milyen változtatásokra volna szükség?

- Véleményem szerint az egész jelenlegi oktatási rendszert át kellene alakítani, hogy ne csak szakbarbárokat neveljünk, hanem embereket.

- Hogy változott meg Kati élete nyugdíjazása óta?

- Már 14 éve vagyok nyugdíjas. Azóta az unokáimat nevelem, segítek a gyerekeimnek, utazgatok, főleg legidősebb lányomhoz szoktam kimenni évente Floridába. Sokat olvasok, megtanultam számítógépet kezelni. Tevékeny életet élek.

- A családban folytatódik-e a pedagógusi hagyomány?

- Legidősebb lányom szeretett volna óvónő lenni, de úgy alakult az élete, hogy a színháznál kötött ki. Később Floridába ment, ahol megszervezte a magyar iskolát. A kint élő magyarok gyerekeivel foglalkozik. Szeretné, ha megismernék Magyarország történelmét, nem felejtenének el magyarul írni, olvasni, beszélni. Középső lányom két évig volt napközis nevelő, nagyon szerette a gyerekeket, később mint könyvtáros dolgozott és tartotta a gyerekekkel a kapcsolatot. Legkisebb lányom pénzügyi területen dolgozik. Legnagyobb unokám ebben a tanévben érettségizik, kitűnő tanuló, szorgalmas, kitartó. Érdekli a geológia és a meteorológia. Középső unokám az általános iskola negyedik osztályába jár, eddig még kitűnő volt. A legkisebb unokám, aki Floridában él, másodikos.

- Köszönöm a beszélgetést! További szép éveket, sok örömöt kívánok!

Lejegyezte: Borsi Mária

(2009)