Molnár Julianna a táborfalvi általános iskolában tanított 1969-től nyugdíjba vonulásáig, 2005-ig.

- Hogy kezdődött a pályád, hogy választottad a tanári foglalkozást?

- Táborfalvi születésű vagyok, Táborfalván végeztem az általános iskolát, az alsó   tagozatot még a Csurgay majorban lévő iskolában, a felső tagozatot a jelenlegi iskolában. Akkoriban épült a jelenlegi  általános iskola  négy tanteremmel. Az általános iskola befejezése után Nagykőrösre mentem gimnáziumba, az érettségit követően az egri tanítóképző főiskolát végeztem el 1969-ben, matematika – műszaki ismeretek szakon. A táborfalvi általános iskola pályázatot írt ki, erre jelentkeztem. Csűrös Miklós igazgató úr vett fel. Először mindkét tárgyat tanítottam, majd úgy alakult, hogy később csak a matematikára specializálódtam. Féltem, amikor tanítani kezdtem, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában, de úgy érzem, hogy hamarosan elfogadtak tanárként. Jó tantestületben, igazi közösségben kezdtem a pályám, sok segítséget kaptam a kollégáktól. Szakmai kérdésekben Szikoráné Katika segített, nevelési problémákkal Bodzsárné Ágihoz fordulhattam.


- Milyen tanári magatartást tartottál fontosnak?

- Példaképem Lékó Ilonka néni volt, aki itt Táborfalván tanított hosszú évekig. A      gyerekekhez való viszonya fogott meg, hogy tudott közeledni a gyerekekhez, hogy tudott nevelni és tanítani egyszerre.


- Az ő hatására választottad a tanári pályát?

- Igen. Arra törekedtem, és ez akkoriban általános követelmény volt, hogy én, a pedagógus felkészülten menjek be az órára, az órán rend és fegyelem legyen, mert e nélkül nincs tanítás, mindig ez volt az elvem. Kezdő koromban minden órára óravázlattal kellett mennem, ezt bármikor ellenőrizhette az igazgató vagy a szakfelügyelő és amikor már nem volt ez a szigorú ellenőrzés, akkor is e szerint dolgoztam, így elvárhattam a tanulóktól, hogy az órára ők is felkészülten jöjjenek. Én hiszek a nevelhetőségben, csak a nevelésnek következetesnek kell lennie. Még az utolsó években is, amikor tanítottam, ezt tartottam szem előtt. Nagyon fontosnak tartottam a szülőkkel való jó viszonyt. Elmondtam a szülőknek a gyermekükkel kapcsolatos jó és rossz tulajdonságokat vagy jellemzőket és így elfogadták a véleményemet. Igyekeztem reális képet alkotni  a gyerekekről, nemcsak szidtam vagy dicsértem őket. Véleményem szerint a nevelés a szülő és a pedagógus együttes feladata. Az oktató-nevelő munkának együtt kell járnia, mert nem oktathatunk nevelés nélkül.


- Hogy látod a jelenlegi oktatási helyzetet? Sokat hallunk az iskolai agresszióról, mi okozza ezt szerinted? Hogy lehet ezt kezelni?

- Mindenképpen meghatározó a családi háttér, de az iskolában a pedagógus személyisége a döntő. Gondolok itt a személyes példamutatásra (amennyi tiszteletet én megadok a gyerekeknek, annyit várhatok el én is), döntő a pályára való rátermettség, illetve az elhivatottság. Véleményem szerint a konfliktushelyzeteket a pedagógusnak kell megoldania az adott gyerekekkel, illetve a szülőkkel, ne várjunk azonnal külső segítséget. Hiszen a konfliktus kezelése is példaértékű a gyerekek és a szülők számára. Szerintem az agresszió annak a megnyilvánulása is, hogy nem tudjuk megoldani a konfliktusokat. Az agresszió legkisebb jelére azonnal reagálni kell.


- Sokat változott a világ, hogy kell reagálnia az iskolának, a pedagógusnak  ezekre a változásokra?

- Véleményem szerint bármennyit változott a világ, a körülmények, a szülők és a gyerekek, mégis vannak olyan erkölcsi normák, amiket be kell tartani és ez vonatkozik az egész oktatási-nevelés rendszerre is. A matematika oktatásról tudnék bővebben beszélni, hiszen mindig matematikát tanítottam. Az elsőnek azt tartottam, amit még a főiskolán egyik tanárunk mondott, hogyha én leülök órára készülni, az első, hogy magam elé képzeljem az osztályt és ennek megfelelően állítsam össze az óravázlatot:  a szóbeli számolás fejlesztését, a folyamatos ismétlés feladatait, az új anyag feldolgozási módszerét és az óravégi összefoglalást. Szerintem ennek így kell lennie a matematika oktatásában. Házi feladatot pedig annyit adjunk, amennyit ellenőrizni is tudunk az órán. Kezdő koromban nem szégyelltem megkérdezni az idősebb kollégákat a pedagógiai és a szakmai kérdésekről. Több év tanítás után is voltak olyan szakmai és nevelési problémák, melyek megoldása kihívást jelentett számomra.


- Úgy érzem, hogy nagyon szerettél tanítani, hogy változott meg az életed nyugdíjba vonulásod óta?

- Tanítani szerettem, az biztos, de 36 év tanítás után nagyon jót tett az a szabadság, hogy úgy osztom be az időmet, ahogy nekem tetszik. Nem unatkozom, mindig megtalálom a számomra legjobb időtöltést, szeretek utazni, olvasni. Majdnem minden évben megyek osztálytalálkozóra, melyet valamelyik volt osztályom rendez. Ezeket a találkozókat nagyon szeretem. A kollégák közül többekkel tartom a kapcsolatot.


- Köszönöm a beszélgetést! Örömteli éveket kívánok!

Lejegyezte: Borsi Mária

(2009)

Molnár Julianna 2013-ban elhunyt.