Az első világháború kitörésének 100. évfordulójára emlékezve magyarországi középiskolai, községi és városi könyvtárak valamint külföldi magyar gyűjtemények részesülnek ebben a könyvadományban.

Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című nagyszabású, 21 kötetből álló könyvsorozat első kötetét Rudolf trónörökös 1885. december 1-jén nyújtotta át apjának, Ferenc József osztrák császárnak és magyar királynak, mely sorozat a 19. század második fele legnagyobb könyvkiadói vállalkozásának bizonyult. 

Az egész Monarchiát bemutató munka létrehozását a koronaherceg, Rudolf trónörökös (1858–1889) indította el, fontosnak tartva, hogy a soknemzetiségű és soknyelvű birodalomról egy átfogó, mindenre kiterjedő mű készüljön, amely a tudományos értékű leírások mellett képekben is bemutatja a birodalom legszebb és legérdekesebb tájait.
A munka előkészületei 1884-ben kezdődtek meg, amikor is a trónörökös márciusban a következő emlékirattal fordult édesapjához (az iratot mai helyesírásban közöljük): 

„Felség!
Az Osztrák–Magyar Monarchia, bár van néhány jó előmunkálat, még mindig nélkülöz egy olyan nagy néprajzi művet, mely a jelen tudományos búvárlat magaslatán állva, az annyira tökéletesült művészi ábrázoló módok segélyével hazánknak és néptörzseinek teljes képét érdekesen és egyszersmind tanulságosan nyújtaná.

Az e Monarchia határain belül élő népeknek tanulmányozása nemcsak a tudósokra nézve bír igen nagy fontossággal, hanem gyakorlati haszonnal is jár a hazafiság általános emelésére.
Azáltal, hogy az egyes néprajzi csoportok jelességei és sajátságai s egymástól való kölcsönös és anyagi függésük mindinkább köztudattá válik, okvetetlenül jelentékenyen erősbíttetik az együvé tartozásnak azon érzete, melynek hazánk minden népeit eggyé kell kapcsolnia.
Azon népcsoportok, melyek nyelvök, szokásaik és részben eltérő történelmi kifejlődésük által a népesség többi alkotó részeitől magukat elkülönítve érzik, azon tény által, hogy egyediségük a Monarchia tudományos irodalmában megillető számba vételre, s ezáltal bizonyos elismertetésre talált, jótékonyan fognak érintetni, s ezáltal is arra indíttatni, hogy szellemi súlypontjukat e Monarchiában keressék. E célból a legnagyobb fontosságú lenne épen hazánkban a néprajzzal és annak segédtudományaival foglalkozni, minthogy távol minden kiforratlan elmélettől és pártszenvedélytől, éppen ezek gyűjtik azt az anyagot, melyből egyedül állítható össze a különböző népek tárgyilagos összehasonlítása és méltatása. 

Eddigelé ilyesmi nem történt. Nem titkolhatjuk el magunk előtt, hogy éppen e Monarchiában sokkal kevésbé művelték a néprajzot, mint Angliában, Franciaországban és különösen Oroszországban, ámbár mi olyan szakférfiakban, kik erre teljesen alkalmasok, talán gazdagabbak vagyunk, mint más államok.
Igaz ugyan, hogy egyes néptörzseinkről eddig is jelent meg egynémely becses munkálat; csakhogy azok tudományos szakfolyóiratokban, vagy csaknem ismeretlen helyi lapokban értékesítetlenül hevernek, vagy pedig, sajnos, igen gyakran, külföldi kiadványokba vándoroltak. 

Ezért sarkall engem az a gondolat, hogy ezt a gazdag, Monarchiánkban még parlagon heverő anyagot összegyűjtsem, s ezáltal egy olyan műnek a megalkotását tegyem lehetővé, mely e Monarchia határain belül az egyes nemzetek tudományos és művészi önérzetét kielégítve, úgy egész hazánknak, mint e haza egyes részeinek becsületére váljék. S hol is van ország, mely oly gazdag volna a földalakulás ellentéteiben, mely annyi fölséges sokoldalúságot egyesítene határai között természetrajzi, tájrajzi és égalji tekintetekben, valamint a különféle népcsoportok érdekes képeinek egy nagy munkában egyesítésére oly bő anyagot nyújtana, mint a mienk? 

Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben mind tudományos és művészi tekintetben, mind egyúttal valódi népkönyv minőségében komoly, hazafias jelentőséget vívhat ki magának.
E Monarchia minden népének közös munkára egyesülnének irodalmi és művészi körei; az ismert nevek e mű fényének emelésére szolgálnának, s ifjabb, feltörekvő erőknek alkalom adatnék, hogy magukat megismertessék, tehetségeiket értékesítsék, s egynémelyik átsegíttetnék a kezdet nehézségein, hogy a gyakran évekig tartó nehéz küzdelem után nyomorúságos helyzetökből kivergődhessenek, s a köztiszteletben álló tudósok és művészek seregébe juthassanak. 

Hadd mutassa meg ez a munka úgy a bel-, mint a külföldnek, mily gazdag összegével rendelkezik a Monarchia a szellemi erőknek minden országaiban és népeiben, s hogyan dolgoznak itt egyesülten egy olyan szép munkán, mely a nagy közös hazában mindnyájuk önérzetének és hatalomérzésének emelésére fog szolgálni.
Ha e rég táplált reményeinkben a legmagasabb szentesítés és uralkodói védelem is támogat: akkor ez a munka a legszebb kilátások között, a mi lelkesült hazafias érzelmeinktől emelve fog életre születni.
 

Bécs, 1884 márciusban

Rudolf, s. k.”

 
Ferenc József császár beleegyezése után a trónörökös 1884. március 25-én a kor ünnepelt magyar íróját, Jókai Mórt, valamint Joseph von Weilen udvari tanácsost kérte fel a sorozat magyar, illetve német kiadásának főszerkesztésére, akik a felkérést el is fogadták. Szerkesztői munkája mellett Jókai írta a Budapestről, illetve Debrecenről szóló részt, valamint A magyar nép című fejezetet is. 

Az első négy kötet anyagának elkészülte után azonban Rudolf trónörökös – aki maga is tevékenyen részt vett a szerkesztésben, és minden szöveget elolvasott, s a képek nagy része is személyes jóváhagyásával került be az egyes kötetekbe, mi több, a bevezetőn kívül ő mutatta be a kiadványban Bécset és környékét, a Felső-Magyarország II. kötete számára pedig rendelkezésre bocsátotta 1879 őszi kárpátaljai vadászatának leírását Medvevadászat Munkács környékén címmel – harmincegy éves korában, 1889. január 30-án tragikus körülmények között elhunyt. A sorozat szervezését ekkor özvegye, Stefánia belga királyi hercegnő vette át, kijelentve, hogy „A művet folytatni kell abban a szellemben, abban az irányban, mint Rudolf akarta”. 

A magyar kiadás szerkesztőbizottsága az alábbi személyekből állt: Jókai Mór, a magyar kiadás főszerkesztője, elnök; Berzeviczy Albert, titkos tanácsos; Fraknói Vilmos püspök; Herrmann Antal, egyetemi magántanár; Gróf Keglevich István, titkos tanácsos; Király Pál, a polgári iskolai tanítóképző-intézet tanára; Krenner József, egyetemi tanár; Kršnjavi Izidor, zágrábi egyetemi tanár, a Horvát-Szlavónországról szóló kötet szerkesztője; Lóczy Lajos, egyetemi tanár; Nagy Miklós, a magyar kiadás szerkesztője; Pauler Gyula, miniszteri tanácsos, országos főlevéltárnok; Pavić Ármin, horvát közoktatásügyi osztályfőnök; Thallóczy Lajos, udvari tanácsos; Zichy Jenő gróf, titkos tanácsos. 

A magyar kiadás művészi bizottságának összetétele: Benczúr Gyula, a magyar kir. festészeti mesteriskola igazgatója; Feszty Árpád festőművész; Jókai Mór főszerkesztő; Keleti Gusztáv, királyi tanácsos, a magyar királyi mintarajziskola igazgatója, elnök; Nagy Miklós szerkesztő; Roskovics Ignácz festőművész; Szalay Imre, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója és Vágó Pál festőművész. 

A magyar kiadás belső szerkesztőségi munkatársai: Ballagi Aladár, Hermann Antal, Jancsó Benedek, Katona Lajos, Király Pál, Molecz Károly, Pasteiner Gyula, Szívos Béla és Váczy János.
A Magyarországot ismertető kötetek szerzői a következők voltak: Rudolf trónörökös; József főherceg; Fülöp szász-coburg-gothai herceg; továbbá Badics Ferenc, Baksay Sándor, Ballagi Aladár, Balogh Gyula, Bartalus István, Bedő Albert, Bedőházi János, Bella Lajos, Bellosics Bálint, Benedek Elek, Berzeviczy Albert, Bunyitay Vince, Czambel Samu, Csánky Dezső, Csernátony Gyula, Dékány Mihály, Eötvös Károly, Farbaky István, Fincziczky Mihály, Francsics Norbert, Géresi Kálmán, Gonda Béla, Gyarmathy Zsigáné, György Aladár, Hadzsics Antal, Hankó Vilmos, Herrmann Antal, ifj. Herrmann Antal, Hidvégi Benő, Hoitsy Pál, Hodinka Antal, Horvay Ede, Hunfalvy János, Hunfalvy Pál, Ilosvay Lajos, Imre Sándor, Istvánffy Gyula, Jancsó Benedek, Jekel Frigyes, Jókai Mór, Kandra Kabos, Kádár József, Károlyi Árpád, Káldy Gyula, Keleti Gusztáv, Keleti Károly, Kenedi Géza, Kincs Gyula, Király Pál, Kozma Ferencz, Körösi László, Kubinyi Miklós, Lehoczky Tivadar, Lóczy Lajos, Lovcsányi Gyula, Lukács Béla, Majláth Béla, Marczali Henrik, Maurovich Fábián, Márki Sándor, Mikszáth Kálmán, Moldován Gergely, Molnár Antal, Molnár István, Nagy Iván, Ortvay Tivadar, Pasteiner Gyula, Paulay Ede, Pauler Gyula, Pechány Adolf, báró Perényi Zsigmond, Pildner Ferencz, Platthy Adorján, Pulszky Ferenc, Rákosi Jenő, Rodiczky Jenő, Ruffy Pál, Sajó Sándor, Salamon Ferencz, Schmidt Attila, Schönherr Gyula, Schullerus Adolf, Sochan Pál, Szabó Károly, Szádeczky Lajos, Szentkláray Jenő, Szívos Béla, Szívos Géza, Takáts Sándor, Teutsch Traugott, Téglás Gábor, Téglás István, Thirring Gusztáv, Tormay Béla, Törs Kálmán, Váczy János, Várady Gábor, Váró Ferencz, Weber Samu, Wekerle Sándor, Zsilinszky Mihály. 

A Magyarországot ismertető kötetek rajzait Stefánia, özvegy trónörökösné főhercegnő, Klotild főhercegnő, Mária Dorottya főhercegnő, Lujza szász–coburg–gothai hercegnő, valamint Aggházy Gyula, Ágotha Imre, Baditz Ottó, Barabás Miklós, Bellosics Bálint, Benczúr Béla, Benczúr Gyula, Biczó Géza, Cserna Károly, Dörre Tivadar, Ebner Lajos, Feszty Árpád, Forberger Vilmos, Gajzágóné Fluk Paula, Goró Lajos, Greguss Imre, Greguss János, Gyárfás Jenő, Háry Gyula, R. Hirsch Nelli, Hollós Károly, Jankó János, Jantyik Mátyás, Jókai Mór, Kacziány Ödön, Keleti Gusztáv, Kimnach László, Liezen-Mayer Sándor, Ligeti Antal, Mannheimer Gusztáv, báró Mednyánszky László, Melka Vince, Mészöly Géza, Miess Frigyes, Munkácsy Mihály, Nádler Róbert, Nagy Lázár, Neogrády Antal, Olgyay Ferencz, Pap Henrik, Papp Sándor, Pállya Celesztin, Pataky László, Paur Géza, Predics Uros, Rauscher Lajos, Révész Imre, Richter Aurél, Roskovics Ignác, Spányi Béla, Székely Bertalan, Szinte Gábor, Szirmai Antal, Tornay Gyula, Tölgyessy Artur, Túry Gyula, Újváry Ignác, Vágó Pál, Vastagh György, Wagner Sándor, Zichy Mihály, Zsolnay Júlia készítették. 

A magyar kiadás fordítói: Acsády Ignác, Arató Gyula, Boncz Ödön, Csopey László, György Aladár, Heltai Ferenc, Hodinka Antal, Hodinka Ágoston, báró Kaas Ivor, Kanitz Ágost, Katona Lajos, Kenessey Kálmán, Király Pál, Kozocsa Tivadar, Lehr Albert, Pasteiner Gyula, Paszlavszky József, Pethő Gyula, Rákosi Jenő, Seemayer Vilibald, Simonyi Jenő, Szabó József, Szalay László, Sztankó Béla, Takáts Sándor, Törs Kálmán, Vargha Gyula, Váczy János voltak, a magyar köteteket Hevesi Lajos fordította németre.
A fametszetek a Magyarországot ismertető kötetekbe a Morelli Gusztáv tanár vezetése alatt alapított intézetben készültek Budapesten, az osztrák kötetek részére Bécsben a Cs. Kir. Udvari Államnyomda e célra szervezett fametszőintézetében, Heczt Vilmos tanár vezetése alatt. A színes képmellékleteket részint Angerer és Göschl, részint Paar Herman műintézete készítette. 

A magyar nyelvű kötetek a Magyar Királyi Államnyomdában készültek Budapesten, a német kiadást a bécsi Államnyomda nyomtatta.
A magyar kiadás terjesztését a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság vállalta, a német kiadásét Hölder Alfréd cs. és kir. udvari és egyetemi könyvkereskedő.
Az összesen 396 füzetben megjelent munka 21 kötetet tesz ki, 572 közleménnyel,
4 520 rajzzal és 19 színes képmelléklettel. A szerkesztési munkálatok 1884-ben kezdődtek; a magyar kiadás első füzete 1885. december 1-jén látott napvilágot, az utolsó, a 396. füzet, 1901. október 1-jén.
 

Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben 21 kötete a következő sorrendben jelent meg:
 

 I. kötet (1886 [1885])
A bevezető kötet a Monarchia természetrajzát, néprajzát és történelmét tekinti át. Rudolf trónörökös bevezetőjével, továbbá 8 író 8 tanulmányával, valamint 36 képzőművész 185 rajzával.
 

II. kötet (1888)
Bécs és Alsó-Ausztria. 38 szerző 36 közleményével,
illetve 61 művész 325 rajzával és egy színes népviseleti illusztrációval.
 
III. kötet (1888)
Magyarország I. Az ország és népeinek ismertetése 15 író 27 közleményével, valamint 24 művész 225 rajzával és egy színes népviselet-ábrázolással.
 
IV. kötet (1889)
Felső-Ausztria és Salzburg. 31 író 26 közleményével, 31 művész 229 rajzával és két színes illusztrációval.
 
V. kötet (1890)
Stíria (Stájerország). 23 író 29 dolgozatával, 37 művész 153 rajzával, valamint egy színes népviselet-ábrázolással.
 
VI. kötet (1891)
Karintia és Krajna. 36 író 38 közleményével, illetve 28 művész 185 rajzával és két színes népviseleti képpel.
 
VII. kötet (1891)
Magyarország II. E kötet a Nagy Magyar Alföldet ismerteti; 22 író 35 szövegével, továbbá 28 művész 257 rajzával, valamint egy színes népviseleti képpel.
 

VIII. kötet (1892)
Az osztrák Tengermellék és Dalmácia – 45 író 44 írásával, valamint 26 művész 253 rajzával és egy színes dalmát népviseleti képpel.
 
IX. kötet (1893)
Magyarország III. – Budapest és Fiume. 16 író 21 közleményével, továbbá 20 művész 221 rajzával, valamint egy színes népviseleti képpel.
 

X. kötet (1893)
Tirol és Voralberg – 20 író 27 közleményével és 18 művész 210 rajzával, valamint egy színes tirolinépviselet-ábrázolással.
 

XI. kötet (1894)
Csehország I. Csehország tájrajzi leírása, története és néprajza 22 író 21 közleményével, valamint 31 művész 199 rajzával és egy színes népviseleti képpel.
 

XII. kötet (1896)
Csehország II. Csehország irodalma, művészete és gazdasági helyzete; 18 író 20 összefoglalójával és 22 művész 209 rajzával, valamint egy színes népviseleti képpel.
 

XIII. kötet (1896)
Magyarország IV. – Dunántúl. 14 író 20 közleményével, továbbá 19 művész 194 rajzával és egy színes népviseleti illusztrációval.
 

XIV. kötet (1897)
Morvaország és Szilézia – 36 író 41 közleménye, 22 művész 264 rajza, valamint egy színes népviseleti kép.
 

XV. kötet (1898)
Magyarország V. – Felső-Magyarország I. E kötet Felső-Magyarország nyugati felét járja végig Pozsony megyétől a Garam-melléki bányavidékig; 10 író 13 összefoglalójával és 13 művész 180 rajzával.
 

XVI. kötet (1898)
Galícia – 25 író 26 közleményével, továbbá 22 művész 283 rajzával, valamint két színes népviselet-ábrázolással.
XVII. kötet (1899)
Bukovina. 21 író 28 írásával, illetve 10 művész 144 rajzával, köztük egy színes népviseleti képpel.
 
XVIII. kötet (1900)
Magyarország VI. – Felső-Magyarország II. A kötet Felső-Magyarország keleti felét járja be, Zólyom megyétől keletre, 21 író ugyanennyi írásával, valamint 18 művész 199 illusztrációjával.
 

XIX. kötet (1901)
Bosznia és Hercegovina – 23 író 24 közleményével és 20 művész 177 rajzával, köztük egy színes népviselet-ábrázolással.
 

XX. kötet (1901)
Magyarország VII. – Délkelet Magyarország: Erdély és a szomszédos hegyvidékek. 29 író 32 közleménye és 16 művész 233 rajza.
 

XXI. kötet (1901)
Szent István koronája országainak VIII. kötete. Horvát-Szlavónország. 34 cikk 18 írótól, 12 művész 198 rajza.
 
A könyvsorozat még napjainkban is fontos forrása lehet a történészeknek,  művészettörténészeknek és néprajzkutatóknak. Az illusztrációk és rajzok a hétköznapi történelem lenyomataiként, korrajzként is értelmezhetők. E kötetekből azok is tanulságos látleletet kapnak, akik a Monarchiára mint az egyesült Európa előfutárára tekintenek.
 
 
Forrás: http://www.meryratio.hu/az-osztrak-magyar-monarchia-irasban-es-kepben-1885-1902