Nemrégiben újabb felbecsülhetetlen értékű írással lettünk gazdagabbak a lovardák tetőszerkezetének építéséről szóló cikk formájában, amely a „Tér és Forma” című építészeti lap 1931. áprilisi számában jelent meg.

A nagy lovarda tetőszerkezetének összeszerelése
(Tér és Forma, 1931. április)

Az írásból kiderül, hogy hazánkban egy addig ismeretlen építészeti eljárással készültek a tetőszerkezetek, ami teljesen eltért az addig használt és jól bevált tetőépítési módszerektől. Ennek lényege abban állt, hogy ezek az „acéllamellás, hálózatos tetőszerkezetek egymást keresztező, egyforma rúdjai mindkét irányban azonos hordszerkezetet képeznek. Az ívelt tető, mint térbeli rácsos szerkezet számíttatik, s mint ilyen, statikai hatásában igen előnyösnek bizonyul”, állott a cikkben. Sajnos, a gyakorlat nem ezt igazolta. 1943 telén, a hó nagy súlya alatt beszakadt a nagyobbik lovarda teteje, maga alá temetve az épületet.

Külső kép a kész szerkezetről
(Tér és Forma, 1931. április)

A cikkből az is kiderül, hogy a tetőszerkezeteket 1930 őszén 3 hét alatt készítette el a budapesti Márkus Lajos vasszerkezet gyártó, aki egyébként ennek a Németországban már általánosan használt tetőfedési módozatnak a magyarországi meghonosítója is volt. A vasszerkezeteket nagyméretű műpala lemezekkel borították be, nagy átfedésekkel a vízmentesség érdekében. A lemezek az Eternit-művekben készültek. „A műpala-hullámlemezek rozsdabarna színűek, és mély fény- és árnyékhatásukkal az épület képét előnyösen befolyásolják”.

A műpala hullámlemezek felrakása
(Tér és Forma, 1931. április)

Az 1943. telén, a hó súlya alatt összedőlt nagy lovarda maradványai
(Fotó: Matyófalvi Ferenc. A képet Matyófalvi Judit
bocsájtotta a rendelkezésünkre.)

A lovardák leírása:

A nagy lovarda 140x30 méter alapterületű volt. Fedett, két végén egy-egy bejárat. Ebben a nagy épületben egyszerre három osztály is dolgozhatott. Félméteres hordozható válaszfalakkal három négyszögre oszthatták a lovarda belsejét. Mindezt úgy, hogy a falak mellett azért körbe lehetett lovagolni a teljes lovardát. A tervezők a megvilágításra is gondoltak. Nappal a nagy ablakok, télen, borús időben, vagy este is elegendő fényről nagy teljesítményű ívlámpák gondoskodtak. A lovarda végében pihenő-, melegedő és étkező helyiségek biztosították a lovasok kényelmét.

A nagy lovarda végében épült fel a 60x20 méteres, felépítésében a nagy lovardához hasonlító kisebb lovarda. A két lovarda által határolt területen volt a nyitott, nyári lovarda, amelyet ugyancsak több részre lehetett osztani, és vágtapálya vette körül. A nagy lovarda főbejárata a jártató körtérre nézett. Ide nézett a parancsnokság épülete, a több kistanteremmel rendelkező iskolaépület, valamint az „orvosi ház”. Az iskolaépület mögött volt a nyílt, belső ugrató pálya és a „kézenugrató”.

Írta: Fekete Gyula

Megjelent a Táborfalvi Mozaik 2023. augusztusi számában (18. oldal)