"A Táborfalvai Lõ- és Gyakorlótér természeti értékei" értéktárba kerüléséhez benyújtott javaslatunk elkészítése során ismertem meg Csóka Annamáriát, aki a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság projektvezetõjeként nagyon sok szakmai segítséget, támogatást adott számunkra.

Öröm volt megtapasztalni, hogy élnek közöttünk olyan emberek, akik szakértelemmel, emberséggel és elkötelezõdve dolgoznak azért, hogy élhetõ világunk legyen!
 

Fogadják szeetettel Csóka Annamária gondolatait!

Már gyermekkoromtól kezdve biológusnak készültem: elsõsorban a szabad szemmel látható természet érdekelt. Olyan hivatást kerestem, ami ehhez kapcsolódóan gyakorlatiasabb, valamint - lehetõség szerint - javít a világ jelenlegi állapotán és ez vezetett el a természetvédelemhez.

Táborfalva környékére közel tíz éve kerültem, amikor a Turjánvidék LIFE+ pályázat projektvezetõjévé neveztek ki, így fõ profilom az ezzel a területtel kapcsolatos természetvédelmi munka lett. Remélem, emlékeznek még erre az európai uniós pályázatra, mely nagyrészt a Táborfalvai Lõ- és Gyakorlótéren zajlott; Táborfalva központjában áll egy információs tábla is róla.

A Turjánvidék, mint földrajzi egység a Duna-völgy és a Duna–Tisza közi Homokhátság között húzódik kb. 100 km hosszan, de csak néhány km szélességben. Ennek a páratlanul fajgazdag vizes és homoki élõhely-rendszernek az északi részén terül el a Turjánvidék Natura 2000 terület, melynek a Táborfalvai Lõ- és Gyakorlótér is a részét képzi. A lõtér a XIX. századi alapítása óta - viszonylagos elzártsága miatt - kivételes természeti értékeket tudott megõrizni.

A terület mélyebben fekvõ részein éger-kõris láperdõk, láprétek, zsombékosok alakultak ki. A déli, szárazabb részen fõként homokpuszta gyepek, borókás-nyárasok, pusztai tölgyes foltok fordulnak elõ. Ezek az élõhelyek számos értékes növény- és állatfajnak nyújtanak menedéket, köztük bennszülötteknek is. Ilyen például a rákosi vipera, Magyarország és Európa egyik legveszélyeztetettebb gerinces állata, vagy a nemsokára nyíló, fokozottan védett homoki kikerics. Õsszel akár Táborfalvára is berepül gyönyörû védett lepkefajunk, a buckabagoly. Sokak kedvence, az ürge is lakója még a tájnak.
Komoly kihívás, hogy itt a természetvédelmi és honvédelmi érdekeket egyszerre kell érvényesíteni, hiszen a lõteret jelenleg is aktívan használják katonai célokra.
A természeti értékeikre mindig a helyieknek kell legbüszkébbnek lenniük, és õk azok is, akik legtöbbet tudnak tenni a megóvásukért. Bár a lõtér hatalmas, és több település külterületét is érinti, hivatalos elnevezésében Táborfalva nevét viseli, ez bizony erõsítheti a táborfalvaiak kötõdését, és lám, a Pest megyei értéktárba való felterjesztés ötlete is innen érkezett. Én úgy gondolom, hogy az évezredek óta viszonylagos állandóságban megmaradt természeti kincsek valódi nemzeti értékek, melyek eredeti állapotban megõrzendõk, nem kell mindig abban gondolkodni, hogy minden területet intenzívebben használjunk, beépítsünk vagy turisztikai célterületnek jelöljünk ki.

Bár szûkebb pátriájuk kiemelkedõ honvédelmi és lovas múltja kapcsán voltak már elõzetes tapasztalatai a táborfalvaiaknak, azért nem mindennapi, hogy a természeti értékek miatt mennyi sajtóesemény, hazai és nemzetközi látogató jelent meg itt, és milyen magas színvonalú természetfilmek, könyvek készültek el az elmúlt években.
A lõtér szabadon nem látogatható, a belépéshez engedély szükséges. Nehezebben alakul ki a kapcsolódási pont hozzá azoknál, akik nem a lõtéren dolgoznak, és soha nem léphetnek be oda. Azonban mindenki számára van lehetõség bepillantást nyerni a lõtér különleges élõhelyeinek, fajainak világába, ha a közeli Betyár-dombi tanösvényt végigjárja.

A természetvédelem segítésekor nem az a lényeges, hogy ki hány fajt tud felismerni, megnevezni. Nemcsak hivatásosként, hanem bizony felelõs természetkedvelõként is nagyon sokat tehetnek a cél érdekében, hogy csak néhányat említsünk:
Táborfalva a Kiskunság része, fokozottan ki van téve a klímaváltozás eredményeként az elsivatagosodás veszélyének. A települési vízvisszatartásnak a község és tágabb környezete szempontjából is nagy jelentõsége van. De nagyot lép elõre az a kerttulajdonos is, aki az összegyûjtött esõvízbõl öntöz.
A község a túlnyomórészt kertes házakból áll, a zöldhulladékot egyszerûen lehet komposztálni, és a kiskertekbe visszaforgatni.
Sokat segítünk a madaraknak, ha a fákat, bokrokat érintõ munkákat bizonyosan fészkelési idõn kívülre, õsz végére-télre idõzítjük. Mesterséges odúk, itatók, téli etetõk kihelyezésével is támogathatjuk õket.

Sok a tennivaló a tudatos kisállattartás terén: a szabadon kóborló, ellenõrizetlenül szaporodó macskák, kutyák hihetetlen nagy kárt okoznak a vadon élõ állatok állományaiban.
Hozzájárulhatunk a természet védelméhez úgy is, ha dísznövényeinket tudatosan választjuk ki, így nem az özönnövényeket gyarapítjuk a kertünkben, melyek késõbb nekünk és a természetes élõhelyeknek is gondot okoznak.

Én személy szerint pedig a gyerekek, fiatalok környezet- és természettudatos nevelését tartom az egyik legfontosabb eszköznek.
Minden jó cél elérése csak összefogással lehetséges: a hivatásos természetvédõk kevesen vannak, a társadalom tevõleges támogatására nagy szükségünk van!

Végezetül álljon itt egy idézet, mely az erre a szép apropóra született cikket lezárja:
„Nem védhetünk meg mindent, amit szeretnénk, de annál sokkal többet tehetünk, mintsem hogy üljünk ölbe tett kézzel.” - mondja Sir Peter Scott, a WWF egyik alapítója.

Úgy gondolom, ezt a táborfalvaiak értik…

Az érdeklõdõk számára a www.turjanvidek.hu oldalon sok letölthetõ kiadvány, fotó, a kisfilm érhetõ el a területrõl.

További képek a galériában láthatók >>

Borsi Mária,
a Táborfalvi Települési Értéktár Bizottság tagja

Kapcsolódó írás: Táborfalvi lõ és gyakorlótér természeti értékei >>