Tisztelt Olvasó! Engedjék meg nekem, hogy mindjárt a könyvből származó Puskin idézettel kezdjem ajánlásomat. „Uram, ne vedd el épp eszem, inkább az éhség, a küzdelem…”
Szeretettel ajánlanám minden kedves olvasónak:

című olvasmányt. Ebben a könyvben Jankovics Éva a leghitelesebb, a beteg ember szemszögéből, a beteg érzéseinek, tapasztalásainak szubjektív élményét a betegség állapotának megélését adja vissza, hűen tükrözve. Rávilágítva arra a szörnyű tényre, ahogy a könyv főszereplője mondja önmagáról „Megnyugtató és ijesztő felismerések között vergődöm, ijesztő küzdelem ez, magányos fuldoklás az életért. Lelkem a testembe zárul, minek is szárnyalna tovább? Fogoly leszek a testem börtönében.”

Azok az emberek, akik veszik a fáradságot ebben a digitalizált világban, hogy papíralapú irodalmat olvassanak, és ezen ajánlás felkelti érdeklődésüket, azt gondolom, fejlődnek majd általa. Nagyobb megértést, türelmet tanúsítanak akár családtagjukkal, akár ismerősükkel szemben. Ma már nem csak az idősebb generációt sújtja az ember spirituális lététől való megfosztás, hanem sajnos a középkorúak köréből is szedi áldozatait. Az olvasónak segít az életet másként látni, jobban értékelni az emberséget, egészséget, a mások iránti felelősséget, magát a mindennapi létet.

Tanuljunk meg megállni és magunkba nézni! Meghallani és megérteni embertársainkat, családtagjainkat. És tisztelettel adózni az idős, beteg, megfáradt embereknek.
Végül egy ismeretlen szerző versével zárnám ajánlásom, ami megerősíti hitem így karácsony közeledtével a szeretet, a mások iránti figyelem fontosságáról. A szeretet ereje az önzéssel szemben. Mindenki maga dönt.

Ha eljön majd a nap, amikor már öregnek látsz, pedig még nem is leszek az,
kérlek, légy hozzám türelmes és próbálj megérteni...
Ha leeszem a ruhámat..., ha nem tudok rendesen felöltözni...
légy türelmes. Jussanak eszedbe azok az idők, amikor én tanítottalak erre!
Ha beszélek Hozzád, és ezerszer elismétlem ugyanazt a dolgot...
ne szakíts félbe...hallgass végig!
Amikor kicsi voltál, többször kellett elmondanom ugyanazt a mesét, míg el nem aludtál.
Ha nem akarok megmosakodni, sem ne szégyeníts meg, sem ne feddj meg érte...
Jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak venni a mosdásra!
Ha látod, hogy milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal kapcsolatban,...
adj elég időt, és ne nézz rám gúnyos mosollyal...
Megtanítottalak sokmindenre...
hogy egyél jókat, öltözködj szépen...
hogy hogyan nézz szembe az élettel.
Ha néha nem emlékszem dolgokra vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát...
adj gondolkodási időt, hogy eszembe jusson... és ha még sem sikerül megtennem, ne légy ideges...
és ami a legfontosabb, az nem a mondanivalóm, hanem az, hogy veled legyek, és figyelj rám...
Ha valaha nem akarok enni, ne erőltesd. Jól tudom, hogy mikor kell ennem és mikor nem.
Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni...
... nyújtsd a kezed... ugyanúgy, ahogy azt én tettem, amikor te tanultál járni.
Egy nap majd megérted, hogy minden hibám ellenére, mindig a legjobbat akartam neked,
és hogy az utat szerettem volna előkészíteni neked.
Nem érezhetsz sem szomorúságot, sem dühöt vagy tehetetlenséget, ha a közeledben vagyok.
Mellettem kell lenned, próbálj meg megérteni, és segíts nekem, ahogy azt én tettem, amikor megszülettél.
Segíts járnom... segíts befejezni az utam szeretettel és türelemmel.
Megfizetlek majd egy mosollyal és azzal a nagy szeretettel, amellyel mindig szerettelek.
És amikor egy napon azt mondom neked, hogy nem akarok tovább élni... hogy meg akarok halni...
ne légy dühös... egyszer ezt is meg fogod érteni...

Szeretlek gyermekem

(Forrás:  http://blog.poet.hu/kedvencek/kedves-gyermekem)

Balla Józsefné